10 román vers nőkkel és nőkről

Az évente március 8-án megtartott nemzetközi nőnap jó ürügy arra, hogy bárki más beledugja az orrát a könyvekbe. Ezúttal verseskönyvekben. Vasárnap reggel azzal töltöttem, hogy könyveket vettem ki a könyvtárból, olvastam és válogattam. Végül 10 román vers maradt nőkről és nőkről, amelyeket kortárs szerzők írtak, és amelyek nagyon-nagyon tetszenek. Igen, egyre több költemény maradt kívülről, de remélem, ezt a listát kiegészíti az alábbiakban, a megjegyzésekben, kedvenc verseivel, verseivel, amelyek középpontjában a mai és a tegnapi nők, aievea, képzeletbeli nők, különböző pózok, különlegesek vagy közönségesek, a szerető szemével látottak, utcán láthatók, múzsák a költőknek stb.

román

Remélem magától értetődik, hogy a nőkkel és nőkről szóló 10 román vers száz százalékban személyes ízlést tükröz.

Altatódal, T. O. Bobe

Tudtam, hogy festetted a hajad.
Reggel dolgozni mentél
és a fülembe
csak zene volt
szerző: Goran Bregović.

Tudtam, hogy festetted a hajad.
Megjelenhet az Estetica magazin borítóján:
gyönyörű voltál
mint az egyensúly
kereslet és kínálat.
Átmentél a Pache Protopopescu körúton,
két részre öltözve -
csak előnyök voltál,
Csak túlzott voltam.

Adtam volna neked kalaposokat:
Kihirdettem volna
festett virágok prototípusa
Georgia O’Keeffe.

Tudtam, hogy festetted a hajad.
A tavasz gesztenye volt -
az agyamban fújtál
és az agy
pitypang volt
és le
széthullott
mint egy borotva
a zene akcentusaival
Goran Bregovićnak.

(A Bucla, T. O. Bobe, 2015. évi újranyomás, Humanitas Kiadó, a gyűjteményeken kívüli kötetből, 88 p.)

Túlzott dalok, [2], Dan Sociu

Te Oana Sîrbu vagy, én pedig tompa vagyok éjszaka
matematikában és sakkban.
Te vagy Daniela Bucur, az osztálytársam
és leugrok a második emeletről, hogy vérezzek.

Bukowskiból származom,
Turgenyevtől származol,
és esélyünk sincs,
esély a találkozásra.

Amikor nem vagy velem,
és soha nem vagy az,
a szívem az üres mező,
szeméttel megszórva

az első reggel
Woodstock után.

(A Gyere velem antológiából pontosan tudom, merre tartunk, Dan Sociu, Polirom Kiadó, „Hors Collection” gyűjtemény, Felix Aftene illusztrációi, Bogdan-Alexandru Stănescu előszava, 240 p.)

egy moldovai lány (szász nő), Dan Coman

éjjel kórházba mentem, hogy tisztábban elemezzem a testemet
Elvittem a barátaimat is, de mindig elrejtőztek
megcsúsztak a függöny mögött, és utánozták az ápolónők hisztérikus hangját

de minden akadályt elhaladtam és elértem a sárga mikroszkópot

egy szomorú hölgy volt mindig éjszaka a mikroszkóp alatt
zavartalanul nézhetnénk rá (ne nézd meg)
toltuk az anyatej láttán
habjában szúnyogok voltak (nem bántam az eszközeit és a hisztériáját)

Tudtam, hogy a hölgy combtápláléktól szenved
pompásan látta mikroszkópon keresztül a gyapjú melltartóban
Nyers

éjfélkor egymás után szerelmesek lettünk, mindannyian elárasztottak minket
az egyik barát leült mellé és megsértette

egy nővér meglátott minket, és trombitálni kezdett
csúnya moldovai lány és szász volt
neki is megvoltak az igényei, segítettem neki, amennyire csak tudtam
de elégedetlen volt
ott akart csókolni mikroszkóp alatt
Nem volt több anyagom, de ellöktem
a sárga mikroszkópra ragasztott szemével láttam, hogy cellulitusa villámgyorsan növekszik

éjszaka volt, hétfő volt, ragaszkodása megindított
Nem volt mit tennem, lehajoltam és megbántottam

a moldovai lány úgy tűnt, örömmel sziszeg, mint egy vonat

(Hölgyektől és uraimtól, Dan Coman, "no name" gyűjtemény, 2006)

A képzeletbeli barátnő, Iulian Tănase szimulációiról

Olyan jól szimulálja a szerelmet
esküdhetne, hogy maga a szerelem
és talán még az is
ezért folyton beleszeretett
és azt mondta neki, hogy szerelem vagy, szerelem
nevetett, szerette, majd elhallgatott.

Olyan jól szimulálja az esőt
amikor találkozott vele, automatikusan fel kellett nyitnia az esernyőjét
undorodva nevetett, meredt rá
aztán elhallgatott.

Olyan jól szimulálja a szépséget
hogy nem tudni, hogyan lett szép, anélkül, hogy tudta volna
többször megpróbálta levenni a szépségmaszkját
de ez a saját arca volt
és nem kerülhette el a szépség csapdáját
anélkül, hogy visszavonhatatlanul megcsonkítaná.
Ezért talán, valahányszor azt mondta neki, hogy gyönyörű
az első útjához kerülő tükörhöz rohant
és csendbe süllyedt.

Olyan jól szimulál
szeretet
eső
a szépség
anélkül, hogy tudnánk, valójában a szeretet, az eső, a szépség,
olyan jól szimulálja az arcát.

(Iubitafizica, Iulian Tănase, Herg Benet Kiadó, a „Radical din 5” és a „Poezie” gyűjtemények, újranyomás 2013, 152 o.)

gyönyörű volt, Bogdan O. Popescu

a nichita stănescu-hoz és a florin iaru-hoz

őrülten szép volt, és csak akkor mutatta meg magát, amikor csak akarta
évente egyszer, egyszer az életben
miután megérkeztek az utoljára róla író költő szavai
az óceán fenekén
és mások már azt hitték, hogy ez csak egy legenda, például Atlantisz
sau el dorado
mind ő ? a cipő, a fekete ruha, a haj a végtelenségig nyúlik
kitalált combvonal, siclam körmök, finoman elfogyasztott tenger gyümölcsei
kávét csak félig ittak meg, a rendetlenség a hálószobában maradt
az agár, amely soha nem ugat
a pillantások, amelyek esélytelenül követik
fényesre dörzsölt kerekes limuzinok
vonuló madarak, a vas és a második ács
mind csak álmunkban léteznek
éjjel-nappal
mert csak az álmot nem rombolják le az órák, a passzok és a véletlenek
az álom örökre visszatér
rémálom néha, néha csokoládégyár, álom.

könyörtelenül szép volt, legalábbis velünk, költőkkel.

(Aerobiciclete-től, Bogdan O. Popescu, Brumar Kiadó, 2010)

A nő repülése a férfi, Marin Mălaicu-Hondrari felett

a nyár árnyékai között
könyvét szem előtt tartva
és tegnap este óta
másnap este

esni készül
ez jó időt jelent számomra
a földalatti kamrákban
a pontos óra behúzódott a mély ruhákba
földalatti nők közül

légy gondtalan
a vágás pontossága változatlan maradt
csak a gesztus molatikusabb és nem látható
a bágyadtság elmúlt

az ég kötelével fenntartjuk a tüzet a föld alatt
ahol a nő repül
a költészet pompás és könyörtelen
a könyved öncsonkító
a nyár árnyai kúsztak bele

a selyemút nyitott ablakán át
az eső visszatér az egekbe
Öszvéreket és durva sziklákat láttam
lengő tök a vöröses sziklák között
Hebegő tőrökkel jöttem ki a víz szélére
mint véres kakastollak a kezében
de semmi nem szakítja meg
a nő repülése a férfi felett
a kígyó halkan ugrott
a szájára kötött csalánzsákban

jobb itt a teraszon
Coca-Colával és gyönyörű nőkkel
körülöttük virulnak a szellem szavai
bizonyos béke kúszik át a puska csövén
láthatja az állóvízsugarakat
papír köd
az összeomlott kert és a füves sziget
A föld alatti kamrákban ketyeg
jelölje be a következő órát
szerinted milyen mélyre tud hatolni
a tőrrel őrületem
inkább a szökőkútban sikló fáradt tekintettel
mint a kis esős sikolyok a cetek hátán

Egy repülőtéren ülök
a mellkasához égő könyvvel
ahol a nő megkezdi repülését
a barátnőm elaltatott
Ó, könyörülj
a zöld legelők megnyíltak a szívem előtt
de van egy csapda és egy légrés a szívemben
és a szívem olyan szomorú, mint egy grizzly medve
mert egy grizzly medve fekszik a szívemben
egy eljövendő éjszakáról beszélsz
illuzórikus könyvéről
beszélsz és beszélsz
pipa jelölje be az órát
de semmi nem szakítja meg
a nő repülése a férfi felett
te vagy a fa
te vagy a víz
a mellet boncoló csók
azon az éjszakán vagy, amikor levetkőzöl
Táncolok és remegek
szerelmem és a repülésed át fog múlni

(Két nap múlva, Marin Mălaicu-Hondrari, Charmides Kiadó, 2011, 88 o.)

Levegő gyémántokkal, Florin Iaru

Olyan gyönyörű volt
hogy az öreg nyugdíjas
a kárpit rágcsálni kezdett
a szék, amin ült.
Tiszta télen, hó nélkül
a száraz autó megpróbálta elégetni.
De már régen lejött, amikor meghallotta
korty.
Rágott sofőrök
sírtak a foltos kormányon
mert nem lehetett elérni.
Ehelyett olyan gyönyörű volt
hogy a kutyák is üdvözöltek
az aszfalt a lába alatt.

Aztán a portás lenyelte díszeit
amikor belép a név nélküli házba
és a szerelő összeszorította a fogát
csavarkulcs és kábel
az azt hordozó lift
a legfelső emeleten.
Paralitikus habcsókkal
a haszontalan kilincs recsegni kezdett
és az üres béka
amelyen nem tudott átfolyni
luxus babakocsi.

Mind esznek
tetőtéri láb
mindannyian cserepet ettek
amikor felmászik a tetőre
amikor nem lehetett elérni.
A meteorológus a Golgota-hegyen
megrágja a valószínű időt
és az utolsó Ember a Kozmoszban
felemészti a kapszuláját
amikor felülmúlta a földi rendszert
- Mostantól mit fogsz csinálni a mennyben? -
- kérdezték tőle
sajnálkozástól csöpögő szájukkal.
De olyan gyönyörű volt
hogy ugyanolyan szép volt
és tovább.

És egyáltalán nem találták meg
a nagyvilág
elegendő étkezés
elég torkát
amelyben betörni
őrölni sűrűsödni
az egyre nagyobb távolság
a többi szó pedig halálig.

(A levegőből gyémántokkal, Mircea Cărtărescu, Traian T. Coşovei, Florin Iaru, Ion Stratan, előszó Nicolae Manolescu, borítója és illusztrációi: Tudor Jebeleanu, a Humanitas Kiadó, a gyűjteményeken kívül, újranyomás 2010, 96 o.)

Nők, Mircea Cărtărescu

"A nők érdekesek
20-ig és 30 felett
körülbelül 5 előtt és 5 után
milyen gyereket nem akar, amikor azt sem tudja, hogy néz ki az a tárgy
egy 30 éves nő?

mennyire kopasz 35-40 évesen nem akar felhajtást?
amikor kövér vagy, vékony akarsz lenni, mert a nők érdekesek
közvetlenül a sziluett alatt és felett -
amikor furcsa volt, ahogy akarod, nem tudom, hogyan,
szégyenteljes, tedd ki a villannyal…

doru şi dinu (bocsásson meg neki)
vacsorán, a generációs szórakozás éjszakáján
a konyhában, az ingyenes kádpoharakkal: uram,
Mi a királyabb a világon, mint baszni?
Milyen drog hangosabb, melyik vers rázza meg rosszabbul?

"A nők valóban olyanok, mint mi
ugyanolyan kíváncsiak, mint mi
Tudod, látsz egyet az utcán vagy a villamoson
és azt gondolja: uram, tetszik?
ezt gondolják.
És hogy találsz olyan félénk férfiakat, mint a kislányok,
így vannak a cipzárat húzó lányok is
amint beléptek az ajtódon.

radu, in rahova, hideg este
egy korsó sörre és hidegebbre:
"24? Komolyan? Nos, 24 éves vagyok
Elegem lett a csajokból, volt egy bunkóm ...
Aztán az öngyújtóval játszva: „Nézd, mi van,
egy nő nincs veled
ha nem érzi, hogy te vagy a tulajdonosa,
te lehetsz a legnagyobb szamár vagy zseni,
készítsd el őket és igazítsd ki őket…

"A nők nem férfiak
nem tudsz kijönni velük
ezt különösen megtudja az esküvő után
látni a galambot, amelyet a szél visel
mi rád kiabál
milyen programot csinál veled ...
Akkor igaz
ez már nem ugyanaz
öt év után, amikor a fenekére teszed a kezed
olyan, mintha felvennéd a tiedet.

uraim, Berlinben (én és Traianus
hallgatva az előtte lévő vodkával):
"Olyan, mint a nők: amikor meglátsz egyet az utcán
a zokni csíkjával kissé az egyik oldalra
Rájössz, hogy a lány megközelíthető.
a tökéletes helyesség gátolja, és a nőknél
és műalkotások. ”
és mi: „kiváló,
kiváló, professzor! "

"Pompás nők és csúnya nők
Jó vagyok.
vigyázz inkább
a hétköznapi lányé, aki farmerben és pólóban,
áll, se csúnya, se nem szép,
a villamosmegállóban.
olyan, mint te, és vár rád. ”

(Semmiből. Versek 1988 - 1992, Mircea Cărtărescu, Humanitas Kiadó, a gyűjteményeken kívül, 2010, 116 o.)

A lány gyémánt zoknival, Mircea Cărtărescu

karcsú, mint egy pipetta
szállj fel a biciklire
a lány gyémánt zokniban.
gyémánt haja van
és a gyémánt arcát
és zöld brokát szoknya.
ebben a kislány üvegpépében
kerekes mechanizmus látható ásva
és egy ezüstdugattyút.
a kerekek forognak
a dugattyús szivattyúk
és a tinédzser továbbáll
gyémánt haját rángatva Calea Moşilorra.

az elefántcsont blúz alatt
nyújtózó melle alatt
kerek gyémánt butikok
kaszái vannak
gyöngyökkel megkötözve
bordái pedig teljesen gyémántból készülnek.
de itt, a ketrecben van egy kolibra.
A kolibri negyedik emeletén lakom.
most az ablaknál ülök és a szövetfákat nézem.

milyen jó a mellkasában!
az ég kék, mint a gyep!
a felhők színes gyurmából készülnek
ahogy te, olvasó, talán soha nem láttad
(lehet, hogy egyetlen lány sem szeretett téged ...)
itt a nap fukar, a hold porcelán
és még a traktorosok is fejből ismerik Paul Celant
sőt pitypang és kamilla
a kínaiak rajzolják az ecsettel.

milyen bájos világ! Végigmegyek az estén
fogók és fahéj taxik
és átcsúszik a limuzinokon
lány gyémánt zoknit.
üvegcsípőjében
van kalapja
fogaskerekek és ezüst dugattyú.
a kerekek forognak, a dugattyús szivattyúk
és a tinédzser továbbáll
gyémánt haját rángatva Calea Moşilorra.

(Szerelmes versekből, Mircea Cărtărescu, Cartea Românească Kiadó, 1982)

[A gyönyörű nőm, mint a szentírás], Emil Brumaru

Gyönyörű nőm, mint a szentírás,
Nem a combodat, a melledet vagy a szádat kérem,

De a lélek levetkőzött, mint egy eper
Bölcs illattal és jó hússal

És a gondolatok lágyak és mélyek, mint a méz
Délután, hogy fokozzam az erőmet,

És lepkékből, asztali harmatból készítem az ágyadat,
Gonosz a fehér menyasszonyom,

És édes eget találok ki szavaiddal
Amelyben fiatalsága alszik,

Amikor a napod szomorúan a lábad elé esik,
Nehéz, fényes és nagy könny.

(Az Opere II. Erotikus tengeralattjáróból, Emil Brumaru, Polirom Kiadó, „Opere. Emil Brumaru” gyűjtemény, 2009, 479 o.)