A gabonafélékben és a lisztben szereplő szilva és ergot alkaloidok

Ergot és ergot mérgezés

lisztben

Az ergot a Claviceps purpurea növényi parazita áttelelő formája, amely számos fű termésrendszerében fejlődik ki. A gabona helyett egy sötét színű ergot keletkezik, amely kiemelkedik a fülből és tartalmazza az erősen mérgező ergot alkaloidokat.

A gabonatípusok közül a rozs és a tritikálé (a rozs és a búza keresztezése), ritkábban a búza, a tönköly és az árpa támad. A takarmányfűfélék, valamint a vadfűfélék is érintettek, amelyek fertőzésforrásként szerepet játszhatnak. Az ergot elterjedt ott, ahol a rozsot sűrű vetésforgóban termesztik, és az egyes évek kedvezőtlen időjárási viszonyaitól függően eltérő módon fordul elő. Az "ergot évek" nedvesek és hűvösek a gazdanövények virágzási időszakában. Számos mezőgazdasági intézkedés csökkentheti a fertőzés kockázatát.

Az ergotmérgezés különösen gyakori volt a középkorban, és nem ritka, hogy halálesetek is bekövetkeztek. Abban az időben a rozs volt az uralkodó kenyérgabona, amely az anyamagvakból állhat a terméskiesés negyedétől feléig.
Az akut ergotmérgezés jelei: hányinger, fejfájás, görcsök, a karok és lábak zsibbadása, méhösszehúzódások és gyümölcsvesztés. 5-10 g ergot bevitele felnőttek számára végzetes lehet, ha az alkaloid tartalom megfelelő.

A krónikus ergotmérgezés a bőr bizsergéséhez, súlyos izomgörcsökhöz (görcsös járvány, bizsergő betegség) vagy az egyes végtagok égő fájdalmához vezet, amelyek később elzsibbadnak, és az erek extrém szűkülete miatt akár el is halhatnak. A középkorban az ergotmérgezést „Antonius-tűz” néven is ismerték. Manapság ezt ergotizmusnak nevezik. Ergotmérgezés hasonló formában fordul elő állatoknál is.

Ergot alkaloidok (ergot alkaloidok)

Élelmezési előírások

A gabonafélék ergot és ergot alkaloidjainak tartalma

Források és további információk

Höbel, W. és Schnaufer, R.; 2010: fej. 7 Ergot alkaloidok, 179-187. O.: Otteneder, H. (Szerk.) A gabona és gabonatermékek maradványai és szennyeződései, 1. kiadás, 2010, Agrimedia Verlag.