A közszolgáltatásokra alkalmazandó jog

Export

Irodai formátumok

Írta: Eric Guérin

Utolsó frissítés: 2019. július

A közszolgáltatásokra nagyrészt a közigazgatási jog vonatkozik. Ezért minden közszolgáltatásra számos szabály és elv vonatkozik. Amikor azonban a közigazgatás magánkezelési eljárásokat alkalmaz, vagy erősen versenyző tevékenységeket folytat, a közigazgatási jog alkalmazása elhalványul a magánjog javára. Tehát az úgynevezett alapvető közszolgáltatási törvények mellett vannak változó alkalmazási szabályok.

A közszolgáltatásokra néhány alapvető működési elv vonatkozik, más néven "Rolland törvényei" (amelyeket Rolland professzorról neveztek el, aki rendszeresítette ezeket a szabályokat). Ezek az elvek alkotmányos elismerést nyertek az Alkotmánytanács joggyakorlatában, és az Államtanács általános jogelvekké tette őket. Ezek a szabályok minden közszolgáltatásra vonatkoznak, függetlenül az érintett tevékenység jellegétől vagy irányításától. Ezen alapelvek között szerepel az egyenlőség, a mutabilitás és a folytonosság. Emellett felmerül a szabad hozzáférés, az adminisztráció vagy a közszolgáltatások szekularizmusának átláthatósága.

1.1 Az egyenlőség elve

A közszolgáltatás előtti egyenlőség a törvény előtti egyenlőség elvéből fakad, amint az az ember és az állampolgárok jogainak 1789. évi nyilatkozatában szerepel. Ugyanúgy vonatkozik a közszolgáltatás igénybevevőire, mint az alkalmazottaira.

1.1.1 Az egyenlőség elve a közszolgáltatás igénybevevőire vonatkozik

Az alkotmányos és közigazgatási joggyakorlat ugyanolyan hatályt adott a közszolgálat előtti egyenlőség elvének. A következőképpen lehet összefoglalni: a közszolgálattal szemben azonos helyzetben lévő embereket azonos bánásmódban kell részesíteni. Ezért lehetséges az eltérő bánásmód, az úgynevezett diszkrimináció gyakorlása azok között az emberek között, akik nincsenek hasonló helyzetben. Az egyenlőség elve azt jelenti, hogy az adminisztráció minden felhasználóval egyformán bánik mind a szolgáltatáshoz való hozzáférés, mind annak költségei tekintetében. Ezt nevezik ebben a konkrét esetben a közigazgatási pártatlanság elvének.

A felhasználók megkövetelhetik, hogy a szolgáltatás azonos szolgáltatást nyújtson mindazoknak, akik azonos helyzetben vannak (CE, 1951. május 9., Société des Concerts du Conservatoire). Az adminisztráció megkülönböztetést tehet, ha a felhasználók objektíven eltérő helyzetekbe kerülnek. Az államtanács a "Denoy és Chorques" (CE, 1974. május 10.) vezető ítéletében úgy ítéli meg, hogy a Ré-sziget állandó lakosai és a kontinens lakói közötti helyzetben tapasztalható jelentős különbség indokolja a tarifa bevezetését. az előbbiek előnye, hogy La Rochelle városa és a sziget között komppal közlekednek. Hasonlóképpen, az EDF ipari felhasználója, aki nincs azonos helyzetben a belföldi felhasználóval, élvezheti a csúszó tarifa előnyeit. Azt is figyelembe veszik, hogy a leghátrányosabb helyzetűek élvezhetik az elsőbbségi hozzáférést. A bíró ellenőrzi, hogy valóban van-e olyan általános érdek, amely igazolja az egyenlőség elvének kiigazítását.

1.1.2 Az egyenlőség elve a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozik

Az egyenlőség elve a közszolgálati alkalmazottakra is érvényes. Egyenlő hozzáférést ír elő a közfoglalkoztatáshoz (CE, 1954. május 26., Barel - az ENA jelöltjéről volt szó, amelyhez a belügyminiszter megtagadta a versenyeztetés jogát annak ismeretlen okán, hogy kommunista. Ez a döntés nyilvánvalóan aláássa az egyenlőség és a lelkiismereti szabadság elvét), de a közszolgáltatás semlegességét is. Az egyenlőség elve feltételezi, hogy az adminisztráció és alkalmazottai tiszteletben tartják a szigorú politikai, filozófiai és vallási semlegességet. Ez utóbbi szempontból a közigazgatási joggyakorlat nagyon világos. A közszolgálati tisztviselőt szigorú semlegességi kötelezettség terheli, amely előírja, hogy ne mutassa politikai, filozófiai vagy vallási hovatartozásának jeleit. Ez egy abszolút kötelezettség, amelynek figyelmen kívül hagyása nagyon szigorú fegyelmi szankcióhoz és/vagy a szerződés megújításának elutasításához vezethet egy szerződéses alkalmazott számára.

A felhasználó számára emlékeztetni kell arra, ahogyan azt korábban a közigazgatási rendőri intézkedések tanulmányozása kapcsán elmondták, hogy a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat jelenlegi helyzetében a jelvallás viselésének ténye önmagában nem összeegyeztethetetlen a közszolgáltatás semlegességének elve. Csak akkor jár, ha a szolgálat által előírt kötelezettségek megszegésével jár (például iskolába járás elmulasztása, például CE, 1996. november 27., Atouff), vagy rendbontás következményei (például CE, 1996. november 27., Északi Iszlám Liga).

1.2 A mutabilitás (vagy alkalmazkodóképesség) elve

A mutabilitás elve azt jelenti, hogy a közszolgálatnak képesnek kell lennie alkalmazkodni a nyilvánosság változó igényeihez és a változó technikákhoz. A mutabilitás elvének alkalmazásában a közszolgáltatást igénybe vevőknek nincs joguk fenntartani a szolgáltatás működési feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók nem ellenezhetik a szolgáltatás működési feltételeinek megváltoztatását, sem a szolgáltatás eltávolítását. Az adminisztráció például eltávolíthat egy postát vagy egy vasútvonalat, ha úgy ítéli meg, hogy ez a szolgáltatás már nem felel meg az általános érdekű igényeknek. Az adminisztráció módosíthatja a közszolgáltatáshoz való hozzáférés feltételeit (telefonos előfizetés ára), vagy módosíthatja a szolgáltatás teljesítésének feltételeit (átállás gázról villamosra). Meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben ezt az elvet a vezetők a veszteséges tevékenységek visszaszorítására használják. Ez nem fog problémát okozni a területhasználat megtervezése, a vidéki felszerelések vagy a nehéz környéken lévő közszolgáltatások elérhetősége szempontjából.

1.3 A folyamatosság elve

1.4 Az ingyenes közszolgáltatások problémája

Nincs a szabad hozzáférés minden közszolgáltatásra általánosan alkalmazandó elve. Semmi sem akadályozza a közszolgáltatáshoz való hozzáférés fizetését. Előfordul azonban, hogy egyes közigazgatási közszolgáltatások esetében az ingyenes. Ez a helyzet például az alap- és középfokú oktatásban vagy a polgári jogállásban. A SPIC-ek esetében a felhasználó által fizetendő ár nem feltétlenül felel meg pontosan a szolgáltatás tényleges költségeinek. A szolgáltatás költsége és a felhasználót terhelő díj közötti különbözetet az adózó fizeti meg. A SPIC-eknek azonban általában ki kell egyensúlyozniuk saját kiadásaikat a saját bevételeikkel.

1.5 Átláthatósági követelmények

Az adminisztráció titoktartás alapján működik. Az adminisztratív titkár szó elárulja az adminisztráció munkáját körülvevő titoktartás lényegét. Ezért szükséges az adminisztráció átláthatóságának megszervezése. Az átláthatóság elve lehetővé teszi, hogy minden állampolgár vagy felhasználó biztosítsa a közszolgáltatások megfelelő működését. Ezért minden felhasználónak joga van a közszolgáltatások működésével kapcsolatos információkhoz, és kötelessége a felhasználókat szisztematikus módon tájékoztatni (média, sajtó, prospektus, útmutató). Az átláthatóságot a párbeszéd és a konzultáció feltételének, de a közszolgáltatások felhasználói általi ellenőrzésének eszközeként is fel kell fogni.

Az átláthatósági követelmény megköveteli, hogy az adminisztráció tiszteletben tartsa bizonyos eljárásokat (nyilvános megkeresések, konzultációs eljárások, a döntések indokai). Tiszteletben tartani az ellentmondásos eljárásokat a döntés meghozatala előtt annak érdekében, hogy az állampolgár ismertethesse érveit. Különösen akkor, ha a meghozott döntés szankció jellegű. Hasonlóképpen, a közszolgáltatásoknak lehetőség szerint konzultálniuk kell felhasználóikkal, mielőtt az alapegységeikben nyújtott szolgáltatás szervezetét és tartalmát érintő döntéseket hoznának.

A törvény rendelkezik az adminisztratív dokumentumokhoz való hozzáférésről is (1978. július 17-i törvény, és megerősíti a kedvezőtlen döntések indokolásának követelményét (1979. július 11-i törvény).

1.6 A semlegesség és a szekularizmus elve

A szekularizmus elve átfedésben van a semlegesség követelményével és az egyenlőség elvével. A felhasználók egyenlőségének biztosításához a semleges közszolgáltatást is biztosítani kell.

A közszolgáltatások felhasználóira alkalmazandó rendszer eltér az ügynökökétől. Míg az ügynökök esetében a semlegesség követelményét nagyon szigorúan alkalmazzák a felhasználók vonatkozásában, az Államtanács liberálisabb álláspontot képvisel. A közigazgatási joggyakorlat álláspontja elsősorban a fátyol kérdésében áll. Az Államtanács 1989. november 27-i véleményében elismerte a közoktatási szolgáltatás igénybe vevőinek azt a jogot, hogy vallási meggyőződésüket az iskolákon belül kifejezhessék és megnyilvánulhassanak (az Államtanács 1989. november 27-i véleménye a világi oktatásról), bizonyos feltételek. A felhasználók vallási véleménynyilvánításhoz való jogának ezt az elismerését korlátozzák más imperatívumok, amelyeket össze kell egyeztetni (CE, 1989. november 27-i vélemény; CE, 1992. november 2., Kherouaa). Vallási meggyõzõdésének kifejezésének szabadsága a következõ feltételezésekkel zárul le:

a hallgatók nyomásgyakorlása, provokációk, hittérítés vagy propaganda
magatartás, amely aláássa a hallgató vagy az oktatási közösség tagjainak méltóságát, pluralizmusát, szabadságát, egészségét vagy biztonságát
az oktatási tevékenység menetének megzavarása, a szolgáltatás normális működésének zavara.

Ezt a joggyakorlati rendszert aztán a jogalkotó beavatkozása megerősítette. A törvény először is általánosságban meghatározza, hogy a közszolgáltatás igénybevevőinek meg kell felelniük a közszolgáltatás működési követelményeinek. Ekkor a törvényhozó az állami iskolai szolgálat területén hajtotta végre a legjelentősebb beavatkozást.

A szekularizmus elvének alkalmazásában az iskolákban, főiskolákon és az állami középiskolákban vallási hovatartozást mutató jelek vagy ruházat viselését szabályozó törvényt 2004-ben fogadták el, és a fő rendelkezést, amely előírja, hogy iskolákban tilos olyan vallási szimbólumokat vagy ruhákat viselni, amelyek révén a diákok látszólag vallási hovatartozást mutatnak. Az eljárási szabályzat emlékeztet arra, hogy a fegyelmi eljárás végrehajtását párbeszéd előzi meg a hallgatóval "kodifikálta az oktatási törvénykönyv L. 141-5. Cikke.

A változó alkalmazási szabályok elsősorban a SPA/SPIC megkülönböztetés eredménye. Vannak a SPA-ra és a SPIC-re vonatkozó szabályok.

2.1 A KVT-kre alkalmazandó jog

A KVT-kre alkalmazandó jog alapvetően közigazgatási jog, és az e tevékenységekből eredő viták a közigazgatási bíró hatáskörébe tartoznak. A közigazgatási jog nagyon széles körű alkalmazása azonban nem zárja ki a magánjog alkalmazását és az igazságügyi bíró hatáskörét, amikor a KVT-t magánszemély kezeli.

2.1.1 Kapcsolatok a felhasználókkal

Egy SPA-ban a felhasználó a közjogi szabályok által meghatározott jogi és szabályozási helyzetbe kerül. A felhasználót tehát szerződés nem köti a közszolgáltatáshoz. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatáshoz való hozzáférés feltételeit a szolgáltatást irányító adminisztráció egyoldalúan határozza meg. Néha előfordul, hogy az SPA felhasználója szerződéses helyzetben van. Ez a helyzet a HLM iroda bérlőivel is. Hasonlóképpen, amikor a SPA-t magánszemély kezeli, a felhasználót magánjogi kapcsolat fűzi a közszolgáltatáshoz, hacsak a magánszemély nem hajtja végre a közhatalom előjogait (CE, 1961. január 13., Magnier).

2.1.2 Kapcsolatok az ügynökökkel

Ha a SPA-t közszemély kezeli, a szolgáltatási ügynökök általában köztisztviselői státusszal rendelkeznek. A megbízott ügynökök minőségi közalkalmazottak, a nem megbízott ügynökök pedig a közjog szerződéses alkalmazottai. Előfordul azonban, hogy a törvény bizonyos ügynököknek magánjogi státust ad, például a fiatalok munkaszerződését. Ha a SPA-t magánjogi személy irányítja, a személyzet magánjogi státuszt élvez (például a társadalombiztosítás esetében).

2.1.3 Kapcsolatok harmadik felekkel

Harmadik fél olyan személy, aki kapcsolatba lép a közszolgáltatással anélkül, hogy felhasználó vagy ügynök lenne. Ezek olyan szolgáltatók vagy szolgáltatók, akik kapcsolatban állnak a szolgáltatást irányító köz- vagy magánszeméllyel. Az a szerződés, amely ezeket az embereket összeköti a nyilvánossággal (vagy megbízás esetén a magánszeméllyel), közjogi szerződés, ha közvetlenül kapcsolódik a szolgáltatás teljesítéséhez, vagy ha túlzott kikötéseket tartalmaz. Elvileg a közbeszerzési kódex alkalmazásával kötött szerződések adminisztratív szerződések (lásd a szerződésekről szóló részt). A SPA-t kezelő magánszemély által aláírt szerződések főszabály szerint magánjogi szerződések.

2.2 A SPIC-ekre alkalmazandó jog

A SPIC-ekre alkalmazandó jog főként magánjog. A közigazgatási jog SPIC-ekre történő alkalmazását azonban nem zárják ki teljesen.

2.2.1 Kapcsolatok a felhasználókkal

A SPIC felhasználója magánjogi helyzetbe kerül, amely szerződés formájában valósul meg. Ezért a közigazgatási bíró előtt nem léphet fel annak törlése iránt. Hasonlóképpen, a közszolgáltatás során a felhasználónak okozott kár a magánjog és a bírósági bíró joghatósága alá tartozik.

2.2.2 Kapcsolatok az ügynökökkel

A SPIC ügynökei általában magánjogi ügynökök. Ez az állítás nem okoz nehézséget, ha a SPIC-et magánszemély kezeli. Másrészt, amikor a SPIC-et állami szerv irányítja, az igazgatót és a könyvelőt (ha könyvvizsgálói státusszal rendelkezik) köztisztviselőknek kell tekinteni. Ezenkívül egy törvény megadhatja a köztisztviselői státust a SPIC ügynökeinek (ez a helyzet a postai ügynökökkel, még mielőtt a létesítményük jogállása megváltozik). Az ügynökök és a SPIC közötti kapcsolatokra a magánjog csak az egyéni kapcsolatokra érvényes. Azok a szabályozási aktusok, amelyekkel egy állami szerv meghatározza a SPIC-ügynökök munkakörülményeit, továbbra is a közigazgatási bíró hatáskörébe tartozó adminisztratív aktusok maradnak. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a SPIC-et magánszemély kezeli, mivel a szabályozási aktus a szolgáltatás megszervezésére vonatkozik, és feltárja a közhatalom előjogait (TC, 1968. január 15., Air France v/Barbier).

2.2.3 Kapcsolatok harmadik felekkel

A SPIC-et kezelő közintézmény által harmadik felekkel kötött szerződések adminisztratív szerződések, feltéve, hogy közvetlenül kapcsolódnak a szolgáltatás teljesítéséhez, vagy túlzott magánjogi záradékot tartalmaznak (vö. Adminisztratív szerződések). A SPIC-et kezelő magánszemély által kötött összes szerződés magánjogi szerződés. A felelősség szempontjából a SPIC végrehajtása során harmadik feleknek okozott kár a magánjog hatálya alá tartozik. Más a helyzet, ha a kárt harmadik személynek közmunka vagy közművesítés okozza.

2.2.4 Versenyjogi szabályok

A közszolgáltatások jogát és a versenyjogot eleve ki kell zárni. A versenyjognak csak a vállalatokra kell vonatkoznia, míg a közszemélyek tevékenysége kívül esik a szabad verseny szabályain. Közszolgáltatás létrehozása, különösen egy helyi hatóság részéről, sértheti a versenyjogot. Ezért, ha egy közjogi személy gazdasági tevékenységet folytat, a versenyjog azon szabályait kell alkalmazni, amelyek tiltják például: illegális megállapodásokat, erőfölénnyel való visszaélést. Az Államtanács ezért elfogadta, hogy a koncessziós szerződés jogszerűségéről a közigazgatási bíró előtt lehet megvitatni a versenyjogi rendelkezéseket (az államtanács 1997. november 3-i szektája Sté Million et Maris). Ezentúl az 1986. december 1-jei rendeletben szereplő és a Kereskedelmi Törvénykönyvben kodifikált versenyjogi szabályok minden termelési, forgalmazási és szolgáltatási tevékenységre vonatkoznak, beleértve a közjogi tevékenység körébe tartozó tevékenységeket is.

A közigazgatási bíró a Közbeszerzési Törvénykönyv (vagy a gazdasági élet átláthatóságáról szóló törvény) vagy a Kereskedelmi Törvénykönyv alapján megsemmisíthette a közbeszerzési szerződés vagy a közszolgáltatási delegáció odaítélésének aktusát. Például a bastiai közigazgatási bíróság 2003-ban megsemmisítette a közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó eljárást, amely akkor fejeződött be, amikor az osztályt (jelen esetben iskolai közlekedésről) értesítették „a négy tagjelölt vállalat közül három közötti megállapodás létezéséről, beleértve amelyet végül elnyertek a szerződéssel. Ebben az esetben a négy tagjelölt vállalat közül háromnak ugyanaz volt a sajátossága, hogy ugyanaz a vezetője van, és ugyanaz az anyagi és emberi erőforrás.