Váll elmozdulás

Meghatározás

Egy meglehetősen gyakori sérülés, a váll elmozdulása a glenohumeralis vagy scapulohumeralis ízület közös érintettsége. Ez az az ízület, amely összeköti a karcsontot (humerus) a lapockával (scapula). Ez az elváltozás a humerus fejének a kezdeti üregből (glenoid) történő elmozdulásának felel meg, amely összeköti a lapocka külső szélével.

A váll diszlokációjának különböző típusai vannak, a humerus fejének glenoidból való kilépési helyzetétől függően:

- Elülső diszlokáció vagy antero-belső diszlokáció (a leggyakoribb), amikor a humerus feje befelé helyezkedik el a glenoid előtt

-Alsó elmozdulás: amikor a humerus feje a glenoid üreg alatt helyezkedik el

- Posterior diszlokáció: amikor a humerus feje a lapocka glenoidja mögé tolódik

Bizonyos esetekben a felkarcsont feje a glenoidtól nagyon kicsi, ezt subluxációnak nevezzük.

Ok

A kimozdult váll leggyakoribb oka a leesés, amely a kézen történő leszállással vagy a váll megrázkódtatásával jár. Gyakori sérülés a traumaveszélynek kitett sportolók körében, mint kosárlabda, görkorcsolyázás, kajakozás, amerikai futball, judo, ...

Egyes betegeknél, de különösen ritka esetekben, a diszlokáció nem lehet trauma következménye, hanem az ízület rendellenes relaxációjának eredményeként jelentkezhet.

Tünetek

Számos tünet használható a kimozdult váll diagnosztizálására:

- Éles fájdalom a vállban. E fájdalom terjedése lehetetlenné teszi a kar mozgatását

- A fájdalom diszlokációval vagy kattanással járhat a humerus és a lapocka közötti ízületben

- Gyulladás és deformitás lehet látható a vállban, ha a fej kilép a humerusból a lapocka glenoidjából

- Egyéb jelek, például görcsök, motoros vagy érzékszervi hiányok jelentkezhetnek, különösen akkor, ha a humerus elmozdulása az ízületet körülvevő szövetek szakadását eredményezte

- A váll elmozdulása csonttöréssel járhat.

Diagnosztikai

A váll és a lapocka közötti terület gyengéd tapintása a humerus elmozdulását mutatja a glenoid üregből. A váll frontális és laterális röntgensugárzása ezt követően megerősíti ezt a diagnózist, amely lehetővé teszi a sérülés szintjén a törés fennállásának ellenőrzését is.

Bonyodalmak

Funkcionális gének jelenhetnek meg, ha a diszlokáció töréssel jár.

A diszlokáció görcsökhöz vezethet, ha a sérülés szövetkárosodást eredményezett.

Bénulás történhet, ha az idegek érintettek.

Kezelések

Ha nincs törés, akkor a váll elmozdulása gyorsan csökkenthető. Ez magában foglalja az ízület fejének visszahelyezését a kar megfelelő helyzetbe húzásával. Csak egy egészségügyi szakember végezheti ezt a manővert, amelyet röntgen követ, hogy ellenőrizze, az ízület visszatért-e az eredeti helyzetébe.

Ha a diagnózis késik, a csökkentés fájdalmas és meglehetősen nehézzé válik, a manipuláció előtt szükségessé válik bizonyos gyógyszerek, például fájdalomcsillapítók, fájdalomcsillapítók vagy érzéstelenítők alkalmazása. Az ízület újrapozícionálása ebben az esetben történhet külső forgatással, vonóerő-ellenkező mozgásokkal vagy Cunningham-technikával.

Akárhogy is, az ízület megfelelő helyre történő visszahelyezése után a kar rögzítése hevederrel és kötéssel szükséges. Ennek a mobilizációnak az időtartama a pácienstől függ, és 3 héttől 1 hónapig terjedhet. Ez az időszak lehetővé teszi az ínszalagok újrahegesztését, megakadályozva ezzel a beteget a kiújulás kockázatában.

Rehabilitációs foglalkozásokat terveznek néha a vállizmok megerősítésére és stabilizálására immobilizáció után.

Meg kell jegyezni, hogy műtéti beavatkozás ajánlható a váll elmozdulásának kezelésére kiújulás esetén.

Jó tanács

Dislokáció esetén a kezelésre várva jó reflex a kötés és a kar rögzítéséhez szükséges sín viselése.

A gyulladást és az azt kísérő fájdalmat enyhíteni lehet, ha egyszerűen jeget viszünk a vállra.

A fájl írásában felelős és érintett személyek:
Xavier Gruffat (gyógyszerész és a Creapharma főszerkesztője), Seheno Harinjato (a Creapharma.ch szerkesztője).

Frissített cikk:
2018. december 26