Tétel

2Ha a táplálkozás-egészségügyi politika normatív szempontból indokoltnak tűnik, az állami beavatkozás három eszközön alapulhat: 1) értékesítési tilalmak; 2) általános vagy célzott információk terjesztése az állítólagosan rosszul tájékozott fogyasztók választási lehetőségeinek javítása érdekében; 3) intervenciók az élelmiszerárakkal kapcsolatban. Ezeknek a francia felnőttek testtömeg-indexének (BMI) megoszlására gyakorolt lehetséges hatása a cikk tárgya.

5 Az árhatások meghatározása főként a területi árváltozások kiaknázásán alapul, amelyet az elosztóhálózatok földrajzi szerkezete és a forgalmazók közötti árpolitikák közötti különbségek indukálnak. Ezeket a variációkat a közelmúltban számos leíró tanulmány dokumentálta [3]. Az árak építése a vásárlási adatok alapján különösen bonyolult. Valójában a testület rögzíti a kiadásokat és a mennyiségeket, amelyek lehetővé teszik a megfigyelt vásárlások egységértékének megszerzését. A háztartások közötti egységérték-különbségek tükrözhetik az ár és a minőség változását. Itt egy eljárást hajtunk végre a minőségi hatás kiküszöbölésére, annak érdekében, hogy kiépítsük a helyi árakat, amelyeket ésszerűen feltételezhetünk exogénnek. Végül megbecsüljük az árak hatását a BMI feltételes átlagára és az eloszlás legmagasabb feltételes kvantileire, ami lehetővé teszi számunkra, hogy jobban értékeljük a túlsúlyos vagy elhízott emberek árpolitikájának érdeklődését.

6A következő szakasz keretezi a javasolt empirikus elemzést. Az adatokat, valamint az árak összeállításához használt módszereket és a becsléseket a 3. szakasz mutatja be. A 4. szakasz ismerteti és megvitatja a kapott főbb eredményeket. Az 5. szakasz azzal a jelentős tudományos bizonytalansággal zárul, amely a táplálkozási adók közegészségügyi hatékonyságát illetően továbbra is fennáll.

7 Fiziológiai szempontból a súly egy beállítási változó az energiabevitel és a ráfordítás közötti egyensúlyi viszonyban. Az energiafogyasztás, ahogyan azt K megjegyzi, szinte kizárólag az élelmiszer elfogyasztásával jön létre, míg az energiafogyasztás a létfontosságú funkciók fenntartásához szükséges alapvető anyagcsere, az MB és az emésztéshez, valamint a munkahelyi vagy munkahelyi fizikai tevékenységhez szükséges energia összege. szabadidő, amelyet gyakran a bazális anyagcsere többszörös E-ként fejeznek ki. Az egyensúlyi viszony meg van írva (afssa [2001], 1. fejezet):

9Az energia alapú anyagcsere főleg a testsúlytól, az életkortól és a nemtől függ. Az Egészségügyi Világszervezet javasolja a tömeg lineáris függvényének használatát, megjegyezte W:

Hol? és? Schofield és mtsai. [1985]. Végül, adott K és E értékek esetén az egyensúlyi tömeg:

13? pozitív *, W * növekszik az energiafogyasztással és csökken az energiafogyasztással. Ezért nem meglepő, hogy a túlsúly kialakulása részben a mozgásszegény életmód kialakulásának tulajdonítható, többek között a termelési struktúra mutációjával a fizikai kiadásokban kevésbé igényes tevékenységek felé (Lakdawalla és Philipson [2006]). Bleich és mtsai. [2007] emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államokban a fizikai kereskedelemben dolgozó népesség aránya az elmúlt húsz évben stabil maradt, és hogy a munkahelyi fizikai kiadások iránti igény iránti legfőbb változások az 1980-as évek előtt, vagyis az „elhízási járvány” kezdete. Összességében, a fejlett országok összehasonlításában, az energia-kiadások eltérései az elhízás prevalenciájának 18% -át teszik ki. Az energiafelhasználás csökkenése tehát nem elegendő a túlsúly és az elhízás növekedésének magyarázatához a fejlett országokban.

15A árintervenciónak két célja lehet. Először is, a fogyasztási magatartás megváltoztatása három normatív indoklással: i) a túlsúly elterjedtségének csökkentése az egészségbiztosítás terheinek csökkentése érdekében; ii) cserélje ki az áreszközt az információs eszközre, ha azt gondolják, hogy ez nem hatékony (Harris [1980]); iii. arra készteti a fogyasztókat, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyekről tudják, hogy hosszú távon a legjobbak számukra, ha úgy gondolják, hogy igény van rájuk a paternalizmus iránt (Camerer et al. [2003]). Másodszor, a jövedelem létrehozása a túlsúly orvosi vagy szociális költségeinek internalizálása érdekében, és/vagy táplálkozással kapcsolatos oktatási és tájékoztatási kampányok finanszírozása. E célt inkább a közegészségügy szereplői javasolják, akik évek óta részt vesznek az elhízás elleni küzdelemben, és megfigyelték a táplálkozási adórendszer kiépítésének politikai lehetetlenségét, amely elég hatékony ahhoz, hogy befolyásolja a fogyasztási trendeket (Jacobson et al. Brownell [2000]).

16 Amint azt Chouinard és mtsai. [2007] szerint az első célkitűzés elérése azt feltételezi, hogy a kalória iránti kereslet (tehát a bMI) rendkívül rugalmas az árakhoz képest, míg a második cél tökéletesen megfelel a rugalmatlan keresletnek, mivel ez biztosítaná a fenntartható finanszírozást. Minden esetben pontosan meg kell határozni az ár-imc kapcsolatot, különösen a túlsúlyos vagy elhízott egyének esetében.

18A tns World Panel felmérése több mint 5000 francia háztartás napi élelmiszer-vásárlásáról nyújt információkat egy egész év során (szkenner adatok). Ezekből az adatokból építjük fel az élelmiszer-kategóriákat és a hozzájuk kapcsolódó éves árakat. Évente egyszer szocio-demográfiai és gazdasági adatokat gyűjtenek minden háztartásról, 2002-től pedig a háztartás minden tagjának súlyára és magasságára vonatkozóan. A becsléshez a 20 évnél idősebb felnőttek azon almintájára szorítkoztunk, amely a tns által aktívnak minősített háztartásba tartozik, vagyis a vásárlásait egész évben rögzítették. A kezdeti minta tartalmaz minden olyan megfigyelést, amelynél nem hiányzott az elemzéshez szükséges változó (N = 21 407) [4]

19 A súlyt és a magasságot deklarált változóknak tekintik, az elfogultságok általában a tényleges BMI alulbecsüléséhez vezetnek (Cawley [2004]). Az oecd adatok azt mutatják, hogy 2002-ben az elhízás prevalenciája a felnőtt lakosság körében 9,4% volt, szemben az adataink 10,5% -ával, és ezek a számok a túlsúlyosak esetében 37,5% és 44,6% voltak. Az alábecsülés ezért itt kevésbé fontos. Az 1. ábra bal oldala azt mutatja, hogy a bMI eloszlása a nyers adatokban nem Gauss-féle, hanem a jobb oldalon torzult. A logaritmikus transzformáció nem lenne elég ahhoz, hogy Gauss-féle legyen. A 2. ábra a mintában szereplő férfiak és nők BMI-megoszlását mutatja, amelyek a becslésekhez felhasználásra kerülnek. Egyértelműen látszik, hogy utóbbiak alacsonyabb medián BMI-vel rendelkeznek, de nagyobb a szórás [5].