Gondolatok a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének kizárási időszakáról

A Semmítőszék első polgári tanácsa 2020. január 15-i ítéletében megerősíti a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének második bekezdésében előírt időszak jellegét és rendszerét. Ez egy kizárási időszak, amelyet a Ptk. 2220. cikkének korlátozó szabályai szerint nem lehet felfüggeszteni cselekvőképtelenség miatt.

törvénykönyv

Cass. 1. város, 2020. január 15., n o 19-12348

A megtámadott ítélet (Párizs, 2018. december 18.) szerint 2015. július 2-án és augusztus 28-án X asszonyt C. Y-hez, aki (...) született Adzopéban (Elefántcsontpart), és MB Y, született (…) Adzopéban (az Y tanácsos) a párizsi tribunal de grande instance előtt, hogy ítélje meg, hogy nem ő az anyjuk, és mielőtt helyesen mondana, rendeljen biológiai szakértelmet a szülői hiány hiányának megállapítása érdekében.

Az egyetlen, első részében hivatkozott jogalapról, a továbbiakban mellékletként:

A polgári perrendtartás 1014. cikkének (2) bekezdése értelmében nincs szükség külön indokolással ellátott határozattal erről az eszközről, amely nyilvánvalóan nem eredményezi a kasszálást.

Az egyetlen, második, harmadik és negyedik részében felhozott jogalapról:

X. asszony kritizálja az ítéletet, mivel az anyasági keresetében elfogadhatatlannak nyilvánította, így:

3 °/másodlagosan: az előző eljárás során, még ugyanazok a felek között tett beismerés nem rendelkezik bírósági beismerés jellegével és nem váltja ki annak hatásait; hogy a fellebbviteli bíróság megállapítja, hogy X asszony elfogadhatatlannak nyilvánítja az Y-házastársainak anyasági kérelmét, és kijelenti, hogy az Y-s konzorciumok igazolják, hogy X. 2018. szeptember 12-én kelt hiteles másolat A. X. és MD Y házasság felbontásáról, amelyet Abidjan elsőfokú bírósága 1982. december 10-én adott ki, és hogy ezen ítélet feltételei szerint Mrs. X elmagyarázta, hogy az MD Y-vel kötött kapcsolatából három gyermek E., C. és B. Y született, így törvényesen beismerte, hogy a gyermekek anyja, és kérte a két utolsó, C. és B. felügyeletét. amelyet megadtak neki; Így, amikor az elefántcsontparti bíró előtt egy korábbi válási eljárás során tett nyilatkozatok nem voltak bírósági beismerő jellegűek, és nem tudták kiváltani annak következményeit, a fellebbviteli bíróság megsértette a polgári jogi törvény 1356. cikkét, amely jelenleg 1383–2. Kód.

Először is, a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdése szerint az ügyész kivételével senki sem vitathatja a szülőket, ha a címnek megfelelő státus birtoklása legalább öt évvel a születésük vagy az elismerésük óta tart., ha később készült.

Ugyanezen törvénykönyv 2234. cikke szerint a vény nem érvényesül vagy felfüggesztésre kerül olyan személy ellen, aki a törvényből, az egyezményből vagy a vis maiorból eredő akadály miatt nem képes cselekedni.

E szövegek közül az első kizárási időszakot ír elő (Cass. 1 re civ., 2017. február 1., 15-27245. Sz.: Bull. Civ. I, 35. sz.), Amelyre nem vonatkozik felfüggesztés. a második, amely csak az elévülési időkre vonatkozik. A Polgári Törvénykönyv 2220. cikkéből az következik, hogy a kizárási időszakokat nem szabályozza a Polgári Törvénykönyv III. Könyvének a kihalási elévülésről szóló XX.

A fellebbviteli bíróságnak, amely a 333. cikk (2) bekezdését alkalmazta, ezért nem kellett megvizsgálnia, hogy X asszony akadályoztatása miatt cselekedhet-e.

Másodsorban a fellebbviteli bíróság, miután megállapította, hogy X asszony nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy az 1982. december 10-i házasság felbontására vonatkozó ítélet hamis volt, szuverén ítéletet hozott, anélkül, hogy ezt részletesen követnie kellett volna. A vizsgálatra benyújtott összes elemből az következett, hogy a kérelmező gyermekeiként kezelte az Y-s társakat, és hogy így viselkedtek, gondoskodott oktatásukról és fenntartásukról, hogy a társadalom és a család elismerte őket gyermekei, hogy a hatóság ilyennek tekintette őket, így jellemezve a békés és félreérthetetlen, a címüknek megfelelő, legalább ötéves állami birtoklást.

Ebből pontosan azt a következtetést vonta le, hogy X asszony elfogadhatatlan a kismama elleni keresetében.

Következésképpen megalapozatlan az a jogalap, amely harmadik részében a bőséges okokat kritizálja.

Ezen okok miatt a Bíróság:

A fellebbezést elutasítja.

Cass. 1. város, 2020. január 15., n o 19-12348

Egy anya 2015 nyarán benyújtott két keresetében két gyermekével vitatja szülőit. 1982-ben elvált az Abidjan tribunal de grande instance előtt, azt állítja, hogy a születési anyakönyvi kivonatok és az ítélet (amely megemlíti, hogy a három gyermek az unióból származik) téves információkat tartalmazna a szülők személyazonosságáról, ami aligha teszi hitelessé. . Kérelmét a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadhatatlannak nyilvánítják, a bírák úgy ítélik meg, hogy a gyermekek elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a státusuk birtoklására a címüknek megfelelően, amely születésük óta legalább öt évig tartott. Sikertelenül a kérelmező ezután fellebbezést nyújtott be a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének és 2234. cikkének vízumáért: azt állítva, hogy nem tudott cselekedni a gyermekek által hivatkozott címek ismeretlensége miatt, azt állítja, hogy a késedelmes quinquennial nem indult, vagy felfüggesztették, és anyasági jogvitája miatt nincs elévülése.

Erről a pontról döntött a Semmítőszék: fel lehet-e függeszteni a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének második bekezdésében előírt határidőt az anyaság elleni kereset kapcsán a cselekvés lehetetlensége miatt? Vajon tágabb értelemben elévülési idő ?

Az első polgári tanács nemleges választ adott: a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdése kizárási időszakot állapít meg, amelyet ugyanannak a törvénykönyvnek a 2220. cikkében szereplő korlátozó szabályok alkalmazásával nem kell felfüggeszteni. A fellebbviteli bíróságnak a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének pontos alkalmazásával nem kellett megvizsgálnia, hogy az anya nem képes-e cselekedni. A fellebbezést elutasítják.

A Semmítőszék által elfogadott új szerkesztési előírásoknak megfelelően motiválva a megoldás egyértelműen felidézi az érdemi bíróságokhoz történő késedelem jellegét (I.) és rendszerét (II.). De következetessége ellenére is felvet néhány megjegyzést a sajátos kontextus miatt, amelyben beavatkozik.

A 2005. július 4-i rendelet 2 fő célja a szülői élet biztosítása a szociológiai igazság kiváltságához vezet a biológiai igazság felett. A szülők megtámadására irányuló cselekmények összefüggésében tehát két helyzet áll fenn: a címnek megfelelő státusz hiányában a vitatott cselekményt bárki megindíthatja, aki 10 éven belül érdekelt abban. a címnek megfelelő státusz birtoklása esetén csak a gyermek, apja és anyja, vagy az igazi szülőnek vallott személy léphet fel a feltétel birtoklásától számított 5 éven belül. megszűnt, vagy annak a szülőnek a halála, akinek a szülőit vitatják 4. További időtartam zárja le a keresetet az utóbbi esetben, a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „az ügyész kivételével senki sem vitathatja a szülőket, ha a jogcím szerinti státus birtoklása legalább 5 évvel a születés vagy az elismerés óta, ha később készült ”. Ennek az időszaknak a természetét szenteli (A) és igazolja (B) az első polgári kamara.

A - A piaclezárás megszentelése a jogtudományi heterogenitás összefüggésében

Két határidőt említ a Polgári Törvénykönyv 333. cikke: az első bekezdés a vitatott kereset elévülési idejét érinti, a második pedig azt az időszakot jelöli, amely után a címmel megerősített nyilatkozat birtoklása megtámadhatatlan. Ezt a kettősséget a bíróságok heterogén értelmezésnek vetették alá 2008 5 és 2017 között 6, utóbbi motivációi néha a szöveg pontatlanságából és az azonos ötéves időszakokra való hivatkozásból eredő zavart tükrözik.

A Polgári Törvénykönyv 333. cikkének két bekezdésével kapcsolatos esetjogi adatbázisok lekérdezése tehát három csoportot tár fel.

Az első, kisebbségben és a reform első 10 évében koncentrálódik, semleges megfogalmazást választ, utalva akár a „Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdésében előírt ötéves időszakra” 7, akár a „ az intézkedés határideje ”8 .

A második többségben mind a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (1) bekezdésének ötéves elévülési idejéhez kapcsolódó peres ügyek túlsúlyát, mind a határidők összetévesztésének egyik formáját tükrözi. Legyen szó „új” 9-ről vagy „csökkentett” 10-ről, az első bekezdésben szereplő korlátozást a bíróságok kifejezetten ilyennek nevezik 11. Egyes joghatóságok azonban meghosszabbítják a második bekezdésben előírt határidőre, ezért ezt a "Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének elévülési idejének" nevezik 12. .

Ami a harmadikat illeti, a második bekezdés időtartamát kizárásnak vagy előre rögzített időszaknak minősíti. A párizsi fellebbviteli bíróság elkülönített ítélete így megemlíti, hogy "nem az elévülési idő, hanem a kizárás tekintetében, amely nem megszakítás és felfüggesztés hatálya alatt áll", a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének ötéves időtartama nem alkalmazható. idézés megszakította 13. Miután a 2016. évi határozatban 14 megemlítette a 333. cikkben előírt „elévülési időt vagy a kizárási időszakot”, a Semmítőszék első polgári tanácsa a „kérelemben előírt kizárási időszak bírósági kérelmével történő megszakításának” mellett dönt. mert a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdése ”15 .

A kommentált ítélet kétszer is megerősíti a megoldást. Egyrészt az elvet egyértelműen megismétlik: a 333. cikk (2) bekezdése olyan kizárási időszakot ír elő, amely nem függ a felfüggesztéstől. Másrészt a 2017. február 1-jei ítélettel létrehozott "precedens" kifejezett hivatkozása lehetővé teszi az ítélkezési gyakorlat megszilárdítását. A határozatok olvashatóságának elősegítése érdekében a gazdagított megfogalmazás egyszerre biztosítja a megoldások láncolását és az alapok nyomon követhetőségét 16, és hatékony eszközt jelent az ítélkezési gyakorlat egységesítésére az ítélkezési gyakorlat heterogenitásának összefüggésében azzal, hogy az alapok bíróságainak jelzi a Semmítőszék jelenlegi álláspontja. Az FPBI 17 bélyegzővel ellátott ítélet célja az anyagi joggyakorlat meghatározott irányba terjesztése: a határidők összetévesztése már nem megengedett.

Meggyőző azonban a döntés által felhozott motiváció? ?

B - A képesítéshez kapcsolódó explicit és implicit okok

Az ítéletek érthetősége volt az egyik fő törekvés a Semmítőszék reformjáról szóló reflexiós bizottság jelentésében 18. Kétségtelenül a közvetlen stílus használatával és a döntés különböző részeinek látszólagos strukturálásával érhető el. Ennek gratulálni kell, mert a reform sokkal kevésbé volt könnyű feladat, mivel megtámadta a fogalmazási technika hosszú hagyományait. Az érvelés tisztázását éppen ellenkezőleg ösztönzik azok az új előírások, amelyek az ítélkezési gyakorlat megfordítását eredményező vagy az esetjog egységességéhez fűződő döntések esetében gazdagított motivációt írnak elő 19. Az első „új formula” ítéletek megfogalmazói számára megmérjük a feladat nehézségét. !

Az első polgári tanács érvelése feltárja a kifejezetten megtartott indokokat (4–7. §):

a szövegbe integrált hármas jogalkotási és bírósági vízummal kezdődik;

közbenső következtetés következik: a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének kizárása nem áll fenn a Polgári Törvénykönyv 2234. cikke szerinti felfüggesztés hatálya alatt, amely csak az elévülési időre vonatkozik. Ezután utalás történik a Polgári Törvénykönyv 2220. cikkének kizárólagos jellegére, hogy magyarázza az ugyanezen törvénykönyv 2234. cikkében foglalt korlátozást;

a következtetés megtörtént: a Bíróságnak a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával nem kellett mérlegelnie a cselekvés lehetetlenségét.

A Bíróság által választott minősítés világos és érthető, bár az érvelés folyamata, amely egymást váltja a kizárásra, majd az elévülésre való hivatkozások között, némileg zavarja az olvasatot.

Ha az ítélet kizárásnak minősül, másrészt nem határozza meg alapjait - eltekintve a 2017. február 1-jei határozatra való hivatkozástól. A kizárás megválasztása ugyanakkor az elévülési idő elutasítása is, és megérdemelt, mint ilyen, egyértelművé kell tenni az esetleges zavarok elkerülése érdekében. A megoldás igazolásához valóban több elemre lehet hivatkozni.

Ezeket az elemeket be lehetett volna illeszteni a motivációba egy pontosabb megfogalmazásban, amely részletesen leírta:

a Polgári Törvénykönyv 333. cikke (2) bekezdésének tartalma és jellege: az elfogadhatatlanság vége, a Polgári Perrendtartás 122. cikkének értelmében vett előtag időtartama, amelyet a 2017. évi ítélet kizárásnak minősített, és amely legalább 5 évig tartott vitatás nélkül;

a Polgári Törvénykönyv 2220. cikkében előírt kizárólagos szabály, amely ellentétes jogi rendelkezés fennállására korlátozza a XX. cím rendelkezéseinek alkalmazását a kizárásra;

annak ellenőrzése, hogy a fellebbezéssel hivatkozott cselekvőképtelenség felfüggesztése a polgári törvénykönyv 2234. cikke alapján nem tartalmaz-e ezzel ellentétes jogi rendelkezést;

a következtetés: A Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdése - kizárási idő - nem teszi lehetővé a felfüggesztés hivatkozását ellenkező jogi rendelkezés hiányában a cselekvésképtelenség miatt.

A későbbi motivációkat ezen a ponton megkönnyítheti az első polgári kamara által elért megoldás jogalkotási felszentelése, a második bekezdéshez hozzáadva azt a pontosságot, hogy "ez az időszak előtagozott időszak" vagy "ez az időszak kizárási időszak".

Mivel egy időszak minősítése csak az ebből eredő rendszer szempontjából érdekes, elemezni kell a Polgári Törvénykönyv 333. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás kiszámításának okait is.

A kizárási időszakokra vonatkozó rendszert megerősíti a 2020. január 15-i ítélet (A), bár mind a kifejezett, mind a hallgatólagos okok miatt néhány megjegyzésre van szükség (B).

A - A kizárási rendszer megerősítése

Mivel szankcionálja az alaki követelmények (jogi, bírósági vagy konvencionális) határidőn belüli teljesítésének elmulasztását, amennyiben az elévülés megszünteti a nem teljesített cselekményeket egy bizonyos időtartam lejárta után, a kizárást nem lehet felfüggeszteni vagy megszakítani .

A konvergencia mozgalma, amelyet az ítélkezési gyakorlat számos fejlemény indított el, ugyanakkor hozzájárult rendszerének rugalmasabbá tételéhez azáltal, hogy validálta a vénykötelezettség egyes megszakításainak okait bizonyos kizárási időszakokra. Ez volt a helyzet az előtagolt határidők felett illetékességgel nem rendelkező bírósághoz fordulás megszakításával, amelyet a toulouse-i fellebbviteli bíróság az 1990-es években elismert és 2006-ban a Cour de cassation megerősített 28. A 2008. június 17-i reform ezt a Polgári Törvénykönyv 2220. cikkében tudomásul vette: a kizárási időszakokra, hacsak jogszabály másként nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyv III. Könyvének XX. Címe nem vonatkozik. Ezek felsorolják a megszakítás okait, amelyek mindkét időszakban közösek: idézés (C. civ., 2241. cikk), végrehajtási aktus (C. civ., 2244. cikk), az átmeneti rendelkezések módozatai (C. civ. 2222). Másrészt az adós elismerése nincs hatással a kizárás menetére 29. Ezt a megoldást alkalmazta a 2017. február 1-jei ítélet.

A 2020. január 15-i határozat a határidő felfüggesztésére vonatkozik. Mivel a felfüggesztés okaira vonatkozó szövegek nem tartalmaznak semmiféle, a kizárást támogató rendelkezést, azt a következtetést kell levonni, hogy a kizárás nem függ a felfüggesztéstől. Ezt az elvet ráadásul felidézték a Semmítőszék harmadik polgári tanácsa által a tárgyalás előtt bemutatott nyomozási intézkedések kapcsán 30 .

Az első polgári kamara megoldása tehát teljes mértékben összhangban áll a pozitív joggal. Azonban itt is csodálkozhatunk a megálló motivációján.

B - A kizárási rendszerhez kapcsolódó explicit és implicit okok

Az elévülési rendszer alkalmazása két kérdést vetett volna fel. A gyermekcímek ismeretének hiányán alapuló cselekvésképtelenség megakadályozta volna az időkeret lefutását az akadály eltűnéséig, így meghosszabbítva a verseny időtartamát a szülők biztosításának céljaival ellentétben. Ez egyúttal annak a dátumnak a megvitatásához vezetett volna, amelyen az anya tudomást szerzett a státus birtoklásáról, cselekvőképtelenségének szubjektív terminusáról, amelyet ebben az esetben rögzítettek a házasság felbontására vonatkozó ítéletben, amelyben a család gyermekeit említik. ” unió.

A kizárási rendszer alkalmazása elkerüli ezeket a hátrányokat. Mindazonáltal felveti a cselekvőképtelenség felfüggesztésének célszerűségének kérdését, amelyet az eljárási határidők bizonyos eljárási határidők 31, előre meghatározott határidők 32 vagy kizárások 33 esetén alkalmazhattak. Nem lehetne kiterjeszteni a szülők közötti kapcsolat vitatásának hipotézisére, mivel az érdekelt felek jogszerűen nem voltak tisztában az őt érintő hibákkal, és a kétségek eléréséig képtelenek voltak fellépni 34? Bizonyos szempontból ez tükröződik abban az ítélkezési gyakorlatban, amely szerint a kizárt gyermek által indított peres eljárás ellen a státus birtoklásának jellemzőit kérdőjelezik meg 35, vonva ezzel a vitát a Polgári Törvénykönyv 321. cikkének hatálya alá. Kód.

Míg a határozat egyértelműen egységesíti a Polgári Törvénykönyv 333. cikke második bekezdésének értelmezését, némileg sajnálatos, hogy a kizárási rendszer motivációját nem fejlesztették tovább. A bírák érvelésének megmagyarázásának hatalmas eszköze, a gazdagított motiváció valóban célja a szövegek általános gazdaságának és hatékony alkalmazásának megkérdőjelezése ..., de a jogalkotót is eredményes párbeszédre hívja fel e gazdagabb perek alapján.