Hogyan befolyásolják az alvászavarok az egészséget

Az alvászavarok nemcsak fáradttá és elhasználódotttá tesznek. Mint új kutatások kimutatták, a zavart éjszakai alvás számos súlyos testi és lelki betegség, például szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, elhízás és depresszió kialakulását is elősegítheti.

Az alvás kétségtelenül nagy hatással van a testi és szellemi jólétre. Ez tükröződik nem utolsósorban abban a gyakran feltett kérdésben, hogy jól aludt-e. Sok ember udvariasságból igenlő választ adhat erre a kérdésre, de mégis álmosnak érzi magát. Ennek oka az, hogy vagy rosszul alszanak el, gyakran felébrednek éjszaka, vagy álmatlanul hánykolódnak az ágyban jóval az ébresztés előtt. Ilyen esetekben azonban csak akkor beszélhetünk „álmatlanságról”, ha az álmatlanság hosszú ideig fennáll, és ezen felül kínos nappali álmossághoz vezet. Hogy ezek és más alvászavarok mennyire gyakoriak, azt nem lehet pontosan megmondani. A svájci és más országokban végzett felmérések szerint azonban a lakosság akár egyharmada is érintett lehet. A túl rövid vagy zavart éjszakai alvás nemcsak csökkenti az életminőséget azáltal, hogy csökkenti a teljesítményt, elhomályosítja a hangulatot és növeli a balesetek kockázatát. Egy ideje egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról is, hogy az alvászavarok elősegítik a testi és lelki betegségek, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás és a depresszió kialakulását.

Az alvás kétségtelenül nagy hatással van a testi és szellemi jólétre. Ez tükröződik nem utolsósorban abban a gyakran feltett kérdésben, hogy jól aludt-e. Sok ember udvariasságból igenlő választ adhat erre a kérdésre, de mégis álmosnak érzi magát. Ennek oka az, hogy vagy rosszul alszanak el, gyakran felébrednek éjszaka, vagy álmatlanul hánykolódnak az ágyban jóval az ébresztés előtt. Ilyen esetekben azonban csak akkor lehet „álmatlanságról” beszélni, ha az álmatlanság hosszú ideig fennáll, és ezen felül kínos nappali álmossághoz vezet. Hogy ezek és más alvászavarok mennyire gyakoriak, azt nem lehet pontosan megmondani. A svájci és más országokban végzett felmérések szerint azonban a lakosság akár egyharmada is érintett lehet. A túl rövid vagy zavart éjszakai alvás nem csak rontja az életminőséget azáltal, hogy korlátozza a teljesítményt, elhomályosítja a hangulatot és növeli a balesetek kockázatát. Egy ideje egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról is, hogy az alvászavarok elősegítik a testi és lelki betegségek, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás és a depresszió kialakulását.

Az alvási apnoe mint modellbetegség

Az a felismerés, hogy a pihentető alvás ugyanolyan elengedhetetlen a fizikai egészséghez, mint a mentális egészséghez, nagy lendületet adott az alváskutatásnak az elmúlt években. Fontos mozgatórugó volt az obstruktív alvási apnoe, egy gyakori rendellenesség, amely erős horkolással és ismételt légzési elégtelenséggel társult. A garatban lévő erős zsírlerakódások és egyes esetekben más anatómiai sajátosságok annyira akadályozzák az éjszakai légzést, hogy a többnyire elhízott betegek belélegzésükkor szó szerint elveszítik a lélegzetüket. Folyamatosan - de észrevétlenül - a légszomj felébresztve a betegek napközben rendkívüli álmosságtól szenvednek, ezért ismételten bólogatnak.

Emellett magas vérnyomásban, diabetes mellitusban, szívelégtelenségben és stroke-ban szenvednek. Egyelőre nem lehet biztosan megmondani, hogy a megnövekedett betegség kockázatának oka az éjszakai alvászavar, az elhízás vagy a légzési szünetek okozta oxigénhiány miatt. Ennek ellenére az alvási apnoe példa az alvás és az egészség kölcsönhatására. Ennek a betegségnek köszönhető, hogy a legkülönfélébb orvosi tudományterületek tudósai tanulmányozzák az alvást.

Amint egyre nyilvánvalóbbá válik, a betegségek és rendellenességek sokasága csökkentheti az alvás minőségét, és ezáltal további stresszt jelenthet az érintettekre. Ez különösen vonatkozik a szív és a tüdő betegségeire, de a fájdalom rendellenességeire is, például a "reuma". A depressziós betegek szinte mindig álmatlanságban szenvednek, ahogy Thomas Pollmächer, a németországi Ingolstadti Klinika Mentális Egészségügyi Központja megjegyzi. Újdonság az a megfigyelés, miszerint az alvási rendellenességek valószínűleg nemcsak a melankólia következményei, hanem valószínűleg az oka is. Gyakran sok évvel megelőzték a depressziót.

Ez annak az eddigi leghosszabb felmérésnek az eredménye, amelyben csaknem 600 kezdetben húszéves férfi és nő vett részt a zürichi kantonból. Mint Wulf Rössler, a Zürichi Egyetem Szociálpszichiátriai és Általános Pszichiátriai Klinikájáról és munkatársai megállapították, 20 év alatt a férfiak és 27 nő 12 százaléka szenvedett átmenetileg vagy tartósan olyan súlyos alvászavaroktól, amelyek rontották életminőségüket. Ezeknek az embereknek a következő években akár 90 százalékkal nagyobb kockázata volt a melankólia kialakulásának, mint a többi tesztalanynak.

A stresszválasz stimulálása

Logikusnak tűnik, hogy azok az emberek, akik évekig rosszul alszanak, előbb-utóbb melankóliává válnak. Az ilyen kapcsolatra vonatkozó bizonyítékok még mindig nagyrészt hiányoznak. Ami a fejlődés lehetséges mechanizmusát illeti, Rössler szerint a fizikai stressz reakció állandó stimulálása jön szóba. Mivel a krónikus alváshiány fenntarthatóan növelheti például a stressz hormon kortizol szintjét a vérben. Ez a reakció azonban nem jellemző a depresszióra, hanem minden típusú stressz esetén jelentkezik. Ezért nem zárható ki, hogy a krónikus stressz egyformán elősegíti az alvászavarokat és a depressziót, vagy hogy mindkét rendellenesség korai tünete - és nem az oka -.

Ilyen jelenség, hogy egy betegség előre megjelenik az alvás szerkezetének rendellenességeiben, gyakran megfigyelhető a Parkinson-kórban szenvedő betegeknél. Sok évvel az agyi rendellenesség diagnosztizálása előtt jelentős részük rendellenes viselkedést mutat a REM alvás során - az álom alvási fázisa, amelyben az ember általában nem tud mozogni. Ebben az alvási szakaszban az érintettek vadul rúgnak és rúgnak, aktívan élik meg (éjszakai) álmaikat. Sok tudós feltételezi, hogy az izmok ellazulásának hiánya az agyi destruktív folyamatok korai következménye. Ha valakinek sikerül korai stádiumban megállítani ezeket a romboló folyamatokat, reményei szerint a Parkinson-kór kitörése esetleg elhárítható. Az összefüggéseket azonban még nem értjük részletesen.

Ezzel szemben jobban megválaszolható az a kérdés, hogy az alvászavarok hogyan segíthetik elő a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és az elhízás kialakulását. A legújabb megfigyelések arra utalnak, hogy az alváshiány elősegíti az érrendszer meszesedését - és minél tartósabb, annál inkább nem éri el az optimálisan ajánlott napi hét-nyolc órás alvási határértéket. Az arterioszklerotikus érkárosodás bebizonyosodott, hogy az egyik fő tényező a szívrohamok, agyvérzés és más szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Az ilyen öregedési folyamatokat az elhízás és a cukorbetegség is elősegíti. Úgy tűnik, ezek a zavarok összefüggenek az alvással. Különböző epidemiológiai vizsgálatok eredményei szerint a keveset vagy rosszul alvó felnőttek és gyermekek gyakran túl sok súlyúak, és nagyobb valószínűséggel alakulnak ki 2-es típusú cukorbetegség ("öregkori cukor") is.

Alvástól függő hormoneltolódás

De hogyan magyarázza ezeket a kapcsolatokat? A hormonális egyensúly alvásfüggő elmozdulásai részben hibásak lehetnek a túlsúlyra való hajlamban. Például, ha nincs alvás, akkor a ghrelin éhséghormon vértartalma megnő, ugyanakkor csökken a leptin jóllakottsági hormoné. A két hírvivő anyag „kérésükben” is támogatást kap az agyból származó táplálékbevitel növelésére: Ebben a helyzetben speciális jelzőmolekulák (orexinek) aktiválódnak, amelyek stimulálják az étvágyat és így elősegítik az ételbevitelt.

Az éjszakai alvás zavarai valószínűleg elősegítik a cukorbetegséget, mert a cukoregyensúly ki van dobva az egyensúlyból. Karine Spiegel, a franciaországi Lyoni Egyetem orvosi karának fiziológusa kulcsszerepet játszott ezen összefüggések felfedezésében. Amint ő és más kutatók egészséges tesztalanyoknál megmutatták, a több napig tartó alvási hiány rontja a cukor energiafelhasználását. Szénhidrátban gazdag étkezés után a vércukorszint magasabbra emelkedik, és lassabban normalizálódik, mint korábban. Új megállapítások szerint e szabályozási mechanizmusok sarkalatos pontja a mély alvás: Ha ezt az alvási fázist - mint például a tanulmányban - akusztikus jelek zavarják, akkor a szervezet kevésbé érzékenyen reagál a cukrot hasznosító inzulin hormonra. Minél tartósabb az interferencia, annál több inzulin veszíti el hatékonyságát. Az ilyen inzulinrezisztencia a 2-es típusú cukorbetegség egyik alapvető jellemzője.

Remélhetőleg az ilyen alvásfüggő rendellenességek felderítése fontos impulzusokat nyújt a kezeléshez. Claudio Bassetti a Zürichi Egyetemi Kórház Neurológiai Klinikájáról és Poliklinikájáról hangsúlyozza, hogy az alvászavarokra már sokkal jobb terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre, mint 10-20 évvel ezelőtt. Akkoriban az emberek az álmatlanságot javarészt a klasszikus altatókkal próbálták enyhíteni, manapság a megközelítés sokkal differenciáltabb. Ezenkívül a társbetegségek kezelése áll az előtérben - magyarázza Bassetti. Alvászavarok esetén azonban az ok és a következmény nem mindig volt könnyen meghatározható. Annak érdekében, hogy az érintetteket a lehető legjobb módon tudja kezelni, az orvosnak ezért mindig figyelembe kell vennie a különféle zavaró tényezőket. A pszichológiai és fizikai tényezők mellett ide tartoztak a tudattalanul „tanult” viselkedések is. Ilyen szoktatási hatás áll fenn például akkor, ha egy nő a szoptatás befejezése után is rendszeresen ébred éjszaka, bár egész éjjel aludhat. Az ilyen példák világossá teszik, hogy mennyire összetett és hajlamos az alvás megzavarására.