Provence-i egyetemi sajtók

Izrael/Palesztina, az elválasztás illúziója

A mozgalom foglalkozása és felépítése

izrael

Intézményi architektúra a próbának
a területi szegmentáció

Teljes szöveg

1 A 2002-es könyv elkülönítése és együttműködése, együttműködése és elkülönítése: A palesztinai egészségügyi rendszer elszakadása Izraeltől és független rendszerként való megjelenése (Barnea és Husseini, 2002) összefoglalja az egészségügyi szolgáltatások jövőképét, Ciszjordánia és Gáza az oslói időszakban (1993–2000). Palesztin és izraeli egészségügyi szakemberek írták, és utólag megvizsgálja az orvosi szolgálatok szervezését az 1967-től Izrael által elfoglalt területeken, valamint 1994-től a Palesztin Hatóság (PA) felé történő átruházását, az elválás folyamatának szerves részeként. Az Oslói Megállapodást (1993) aláíró Palesztina Felszabadítási Szervezet (PLO) számára az államépítés Izrael független nemzeti struktúráinak létrehozását jelentette a függetlenséghez való hozzáférésig. Az egészségügyi ágazatban ez magában foglalta a szakmák szervezését helyi képzési intézményeken keresztül, valamint az oklevelek palesztin egészségügyi minisztérium általi akkreditálásának rendszerét.

  • 1 Ez a kutatás két megszálláson alapul a megszállt palesztin területeken, december 20-án (.)

3 Azóta a professzionális iskolák, különösen az orvostudomány, megsokszorozódtak, elkerülve a tervezést addig a pontig, hogy az egyetemi tisztviselők szerint a nemzetépítés céljait szolgálják1. Hogyan kell elszámolni ezt a szünetet ?

4 Az izraeli-palesztin területi konfliktus magyarázata döntő, tekintve Ciszjordánia szegmentációját, amelyet az izraeli biztonsági hatóságok működtetnek a második intifada során (2000-2007). Ez a szegmentáció hatással volt a palesztinok mobilitására, ideértve az egyetemi kórházak számára a hallgatók és a betegek számára is elérhetőséget, megkérdőjelezve az orvosi iskolák életképességét. A szakiskolák terjedése azt mutatja, hogy az egyetemek figyelembe veszik ezt a széttagoltságot.

5 A területi konfliktusnak a szakmai képzésre gyakorolt ​​hatása különösen szembetűnő az orvostudomány esetében. Sorsa valóban Kelet-Jeruzsálem vitatott státusától függ. Az eredetileg az Al-Quds Egyetem orvosi karának klinikai képzéséhez kapcsolódó beutaló kórházak, az Al-Maqassed és az Augusta-Victoria kórházak Jeruzsálemben találhatók. Azonban 1993 óta, és különösen 2000 óta, a „Ciszjordániából” (az izraeli polgári nyilvántartás Ciszjordánia nyugati részén, Kelet-Jeruzsálem lakói) és a Gázai övezetben ismert palesztinok hozzáférését a hatóságok szigorúan korlátozták Izraeliek, betegek és diákok számára egyaránt. A központosított képzés lehetősége Jeruzsálemben és környékén kudarcot vall a palesztinok többségét és Kelet-Jeruzsálemet elválasztó megállapodásokkal szemben.

6 Az orvosképzés paradox átalakulásának a megszállt területeken történő elszámolásához a Nemzeti Egészségügyi Terv keletkezéséből kell kiindulnunk. A képzési intézmények szaporodása beletartozott e terv sorai közé? Valószínűleg nem, de a mobilitási akadályok és a béketárgyalások - különösen Jeruzsálem - vitacsontjai hangsúlyozták ezt a folyamatot. Ez a fejlemény utat nyitott a lokalizmus által diktált elvárásoknak.

  • 2 A palesztin civil lakosság igazgatásáért felelős katonai intézmény.

A kialakulóban lévő Palesztin Hatóság (PA) felkérésére 1994-ben közzétett Nemzeti Egészségügyi Terv válaszol az orvosi szakmák és az egyetemi oktatás körülményeire, amelyeket az izraeli megszállás 1967-1994 között hagyott jóvá. Ellenpontja a megszállt területek katonai kormánya és polgári igazgatása2 által elfogadott prioritásoknak.

Egészségügyi rendszer és képzés az izraeli megszállás alatt (1967-1994)

  • 3 A középiskolai tanfolyam végén tett teszt, amelynek eredményei alapján (.)

A migráció kiképzése azonban nemcsak a megszállás körülményeinek volt a hatása: ezt a Palesztin Nemzeti Mozgalom keretében is támogatták. Nagy szerepet játszott az a szimpátia, amelyet a szovjet tömb most mutatott neki. Az 1970-es évektől egészen a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig a keleti országok megnövelték az ösztöndíjak számát a népi származású hallgatók érdekében. A palesztin orvostanhallgatók főleg a Szovjetunióban és Romániában láttak vendégül. Nem ez a két célállomás volt azonban az egyetlen, és az ösztöndíjak sok más országban valójában az egészségügyi szakmák hallgatóinak szórványát eredményezték.

Ez demokratizálódást és tömegesítést eredményezett, de az egészségügyi szakmák nagyon heterogén összetételét is eredményezte, és ez az utolsó jellemző továbbra is fennáll. Különböző engedélyezési rendszereket hoztak létre Gázában és Ciszjordániában az egyiptomiak, illetve a jordániak, amelyeket a Palesztin Hatóság megszállása alatt, majd a kezdetektől fogva folytattak, de a fajtaképzéssel szemben nehéz végrehajtani (Afifi (Deckelbaum és Schoenbaum, 2005, 42. o.). 1994-ben a megszállt területeken és az összes egészségügyi szakma együttesen hivatalosan 66 ország 576 különböző iskolájának végzett (Aghabikian Shahin, 2002, 192. o.). Ez a sokféleség nem tűnt el a palesztin szakiskolák alapításával, és a PA-ban 1994-ben létrehozott Egészségügyi Minisztérium, amely örökölte az engedélyek ellenőrzését, a mai napig küzdött a feltételek megállapításáért. Valódi kockázat van arra nézve, hogy a képzés egyenlőtlen értéke ronthatja a betegek bizalmát az egészségügyi rendszer iránt: sok beteg egyértelműen megkülönbözteti a képzési helyeket, különös tekintettel a Szovjetunióból végzettek értékelésére a románok kárára.

Ez a pillanat a palesztin egészségügyi szakmák történetében maradandó nyomot hagyott, mivel a megszállt területeken az orvoslás arányának drámai emelkedése volt tapasztalható. Amennyiben a ösztöndíjak nem voltak elég időtartamúak valamely szak elvégzéséhez, a keleti országokban folytatott képzés hangsúlyozta a generalisták számbeli elsőbbségét. Az ilyen módon képzett orvosoknak, általában személyes tőke nélkül, gyakran ugyanazon a gyakorlaton kellett együttműködniük egy civil szervezet égisze alatt. Az orvosi szakma teljes intézményi felépítését felforgatták.

Az egészségügyi szektor tömegesedését azonban az ellátás terén markáns földrajzi és társadalmi egyenlőtlenségek kísérték, amelyek a nagy magánkórházak számára kulcsfontosságú szerepet töltenek be. A speciális ellátás nagymértékben koncentrálódik néhány magánintézménybe, általában vallási jótékonysági szervezetekbe, vagy az ENSZ Palesztin Menekültek Segély- és Segélyügynökségéhez (UNRWA) tartozik. Ez a helyzet a kelet-jeruzsálemi Al-Maqassed és az Augusta-Victoria kórházakkal, amelyek a palesztin rendszer gondozási piramisának tetejét foglalják el. A gyakorlók és az egészségügyi intézmények hírneve nagyrészt megismétli ezt a hierarchikus eloszlást.

A Nemzeti Egészségügyi Terv fokozatos végrehajtása 1994-2000

Amikor 1994-ben a PA megkezdte a nemzeti orvosi, fogorvosi és gyógyszerészi karok megalapítását, figyelembe kellett vennie az egészségügyi szakmák összetett állapotát. Az Egészségügyi Minisztériumnak alig volt intézményi súlya és befolyása, amelyet a mai napig megtartott. Korlátozott mozgástere az egészségügyi szakmák átszervezéséhez, tudományosan egységesítéséhez és elismeréséhez: ebből a szempontból a szakmai iskolák csak hosszú távon működnek.

A gyakorlatban, és talán ez könnyíti meg számára, a PA nem ír elő szakiskolai projekteket. Örökli, valamint az egészségügyi szakmák önközpontú nemzeti fejlődésének jövőképét, amelyet tizenöt évvel korábban fogalmaztak meg a palesztin egyetemeken. Azzal, hogy ezeket a projekteket újra életre hívja, a Palesztin Intézet jövőképét „belülről” választja.

  • 4 Az infrastruktúra kifejezés annak a diskurzusnak a himnusza, amely kedvez a cha-i karok létrehozásának (.)
  • 5 Interjú Dr. Anwar Dudinnal, az An-Najah Egyetem Orvostudományi Karának dékánjával, Nablus (.)
  • 6 Interjú Dr. Rita Giacamannal, Ramallah, 2009.01.05. Interjú Dr. Ummaya Khammash-val, rendező (.)

Az ötlet az 1980-as évek közepén merült fel, erős fejlesztői ösztönzéssel. Ezután az Al-Maqassed és az Augusta-Victoria kórházban dolgozó orvosok, valamint a PLO baloldalának (PFLP, FDLP, főként a Palesztin Kommunista Párt) mozgalmában viselték. Ez a két kórház beutaló kórházként és végső soron egyetemi kórházi központként is szolgálhat. A klinikai oktatás megszervezése szempontjából a projekt életképesnek tűnik5. A cél a függetlenséghez szükséges szakmai keretek és szakértelem képzése; a közeg (palesztin orvosi iskola) azonban nem egyhangú a palesztin egészségügyi szakemberek körében. Foglalkoztatási helyzetben egyeseknek valóban okosabbnak tűnik, ha továbbra is külföldön küldenek orvostudományi tanulmányokat az ösztöndíjak kihasználásával, ahelyett, hogy drága orvosi tanulmányi programokat állítanának fel, amelyek mindig a politikai helyzet szeszélyei alá tartoznak6.

A szakiskolák alapításának elvét a Palesztin Hatóság felállítása alkalmával az 1994-es Nemzeti Egészségügyi Terv (Palesztin Egészségügyi Tanács, 1994) formalizálta. Ennek a dokumentumnak két célja van: egyrészt a közvetlen jövőben valódi palesztin kormányzati egészségügyi rendszer felállítása az állami egészségügyi intézmények alapján, amelyeket az izraeli polgári közigazgatás a békefolyamat alatt engedett át a PA-nak; másrészt egy átfogó egészségügyi rendszer kiépítésére egy jövőbeni független palesztin állam keretein belül. Az oslói megállapodásokkal, amelyek reményt adnak az izraeli-palesztin konfliktus végleges rendezésére, a PA 1994-ben úgy tűnt, hogy olyan politikai feltételeket kínál, amelyek mellett megvalósulhat az egészségügyi szakmák autonóm nemzeti képzésének fejlesztői elképzelése.

A szuverén palesztin állam eszméjének megvalósítása az egészségügyi tervben különféle szakmai és politikai akadályokkal szembesül. Az autonómia kiképzésének célja speciális oktatói személyzet toborzását vonja maga után, de a megszállt palesztin területeken pontosan hiányzik a tanításra képes szakember. Az egészségügyi szuverenitást mindenekelőtt a palesztin nemzeti követelések által meghatározott térben tervezik, olyan tárgyalások során, amelyek során a palesztin állam határainak, vagy akár létének kérdését nem rendezték. Az előfeltevés egy palesztin állam, amely egyrészről a teljes Gázai övezetet, másrészt Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem területi folytonosságát öleli fel, lehetővé téve különösen a hallgatók számára a legkorszerűbb keleti palesztin kórházakhoz való hozzáférést Jeruzsálem. A kivetített rendszer életképessége tehát olyan politikai feltételektől függ, amelyek nem valósulnak meg azonnal.

Hosszú távú választás: a nemzeti orvosi iskola létesítése Kelet-Jeruzsálemben

  • 7 Interjú Dr. Hani Abdeen-nel, az Abu-Dis Al-Quds Egyetem Orvostudományi Karának dékánjával (.)

Végül az orvosi iskola helyének kérdését a PA választottbíróság elé terjesztették, és ezzel egyidejűleg politizálódott is. Yasser Arafat, a PA elnöke az Al-Quds Egyetem mellett döntött: ha ennek a választásnak funkcionális okai vannak, akkor ennek a városnak a folyamatban lévő tárgyalásokon a szimbolikus jellege nyerte el a döntést. Az orvosi kar azonnal megnyílik Abû Dîs-ben, az 19947-es tanév kezdetén.

  • 8 Interjú Dr. Hani Abdeen-nel, Abu Dis, 2009. 08. 18.

A választottbíróságot kárpótlás kíséri: An-Najah és Al-Azhar megkapják a jogot, hogy az orvostudomány segédtudományainak szentelt első évét, az úgynevezett "előkészítő évet" oktassák8. Ezenkívül a Hatóság képzéseket oszt szét más egyetemek között: An-Najah-ban, a nemzeti gyógyszerészi karon; a Jenini Arab Amerikai Egyetemen, a Nemzeti Fogorvosi Karon.

  • 9 Ezeket a határokat Izrael 1967-ben egyoldalúan kelet felé tolta a (.)

Jeruzsálem önkormányzati határain áthaladó Al-Quds Egyetem 9 központi orvosi karának létrehozása azonban azonnal politikailag érzékeny. 1993 eleje óta az izraeli kormány Kelet-Jeruzsálemet a Ciszjordániából és Gázából származó palesztinok számára tiltott területté tette az oda való beutazás engedélyeinek bevezetésével. Az orvosi képzés Abu Dîs és Kelet-Jeruzsálem közötti elhelyezkedése tehát eleve azt jelenti, hogy a legtöbb hallgató csak az izraeli hatóságok egyetértésével juthat hozzá (klinikai oktatáshoz). A kar zavartalan működése egyelőre az izraeli biztonsági szolgálatok jóindulatától függ. Ezzel párhuzamosan az Al-Quds Egyetemtől függő képzési központok megalapítása Nablusban és Gázában is mély hatást gyakorol a képzési rendszer fejlődésére: megnyitja az utat nemcsak a képzés decentralizálásának, hanem annak sokszorozásának is.

A központosítástól a karok sokszorozásáig (2000-)

  • 10 Interjú Dr. Varsen Aghabikian-Shahinnal, az A (.) Volt dékánjával

A legrangosabb egészségügyi szakmák képzésének központosításától kezdve tizenöt év alatt áttérünk arra, amit Dr. Varsen Aghabikian-Shahin "gombászásnak" nevez (10). A karok és az egészségügyi szakképzés szaporodnak, annak ellenére, hogy az 1999-től többször felülvizsgált Nemzeti Egészségügyi Terv továbbra is ragaszkodik a képzett létszám figyelemmel kísérésének fontosságához, és elriasztja új karok létrehozását (WHO, 2006, 28. o .; Afifi, Deckelbaum és Schoenbaum, 2005; Palesztin Nemzeti Hatóság Egészségügyi Minisztériuma, 2010, 45. o.).

  • 11 Interjú Dr. Anwar Dudinnal, Nablus, 2008.12.31.
  • 12 Interjú Dr. Tamer Essawival, az ápolási és szövetséges szakmák dékánjával (.)
  • 13 Interjú Dr. Umayya Khammash-szal, El-Bireh, 2009. 08. 16.

Fokozza a képzést az emberi erőforrások fejlesztése nevében

7 A képzési intézmények eme sokszorosításának igazolására az egyetemi tisztviselők számos érvet terjesztettek elő, amelyek lényegében az 1994. évi nemzeti terv adaptációjaként szolgálnak a palesztinok területi helyzetéhez és akadályozott mobilitásához.

8 Mindazonáltal az első általánosan felhozott érv pusztán demográfiai jellegű, és a Hatóság, a nemzetközi szervezetek és a különböző agytrösztök, például a Rand Alapítvány (Alsayed, Bossert, Donaldson, Hunter, 2009, 1213. o.). A nemzetközi szervezetek által vezetett statisztikák (lásd az 1. táblázatot) abban az időpontban körülbelül 3000 palesztin orvost soroltak fel a megszállt területeken, és 300–400 gyógyszerészt, valamint nagyjából annyi fogorvost. A szomszédos országokkal való összehasonlítás arra utal, hogy jelentős képzési igények vannak; de a palesztin egészségügyi ellátórendszer erősen széttagolt és az alkalmazottak mérése megbízhatatlan. Az egészségügyi szakemberek esetében az itt megadott számokat nagymértékben alábecsülik: inkább 4000 fogorvosról beszélünk, köztük 2500-ról a szakszervezetnél regisztráltak.

Palesztin területek

Izrael

Jordánia

100 000 lakosra jutó orvosok száma