Moldvai nemesség Prut és Dnyeszter Gheorghe Bezviconi I. kötet között

Dokumentumok

A Boierime Moldoveidintre Prut si Nistru Gheorghe Bezviconi átirata I. kötet

MOLDOVAN BOYARIZMUS PRUT ÉS NISTRU KÖZÖTT

A Besszarábiai Nemesség Dokumentumai Kutatásáért Felelős Bizottság 1821 - ben kiadott, a

I. CAROL KIRÁLY BIOLÓGIAI ALAPÍTVÁNYA

MOLDOVAN BOYARIZMUS PRUT ÉS NISTRU KÖZÖTT

A Besszarábiai Nemesség Dokumentumai Kutatásáért Felelős Bizottság 1821 - ben kiadott, a

I. CAROL KIRÁLY BUCHAREST-ALAPÍTÁSA

HOZZÁJÁRULÁSOK AZ ERUT ÉS NISZTRU KÖZÖTTI MOLDOVÁNI HATÁRSÁG TÖRTÉNETÉHEZ

Ha P. Draganov besszarábiai bibliográfiáját kutatjuk (Chisidu, 1912), akkor azt vesszük észre, hogy Moldváról sokat írtak a Prut-Dnyeszter között, 1812 után Besszarábiának hívták, de következetlen és hiányos.

Ennek a tartománynak a múlt században írt története átterjed az általános történelemre és a történelmi statisztikákra, amelyek forrása A. Zasciuc (Besszarábia régió) munkája (Petersburg, 1862). A Majori-tatea.succesorilor 11 összeállítja, és az 1918 után létrehozott történelem kevés kivétellel felszínes halál formájában is bemutatásra kerül.

A nemesség történelmének jelentősége a román trió és Besszarábia 19. századi életében vitathatatlan, csakúgy, mint a kiváltságos osztály, de egyben reprezentatív múltbeli részletes leírásának szükségessége is. Moldova számára a Prut és a Dnyeszter között 1899 óta Zamfir Ralli-Arbure, aki tanulmányában vázolta

Besszarábia A 11. és a 10. században néhány kezdet, a családi monográfia példájaként a Hasdeu család. MihailKogAlniceanu-tól Gheoighe Ghibneseuig Moldova múltjának sok szerelmese keresztezte a Prut-ot, hogy a bojárok kúriáiban keresse meg régi archívumaikat, Nicolae Iorga pedig 1912. május 12-én a Romang Akadémiának készített jelentésében beszámolt a gyönyörű gyűjtemények jelentőségéről. a Pruton túli földekről.

I. N. Halippa a Besszarábiai Levéltár Kormánybizottságának munkáinak III. Kötetében (1907.) egy jövőbeni munkát ígért. Megfelelő kutatómunka a besszarábiai nemesi családok genealógiájáról. Csak 1912-ben nyíltak remete Peterburgban

6 MOLDOVA KATYA A PRUT ÉS NISTRU KÖZÖTT

Besszarábia nemességéről Al. Krupenski nemesi marsall kíséretében. A dvorenilor osztály koagulációjával kapcsolatban a szerző közzétette és a Maya statisztikai adatokat, amelyeket a Nemesség Képviselőházának Közgyűlésének archívuma tisztviselői gyűjtöttek.

Ami a Prut és a Dnyeszter közötti moldvai nemességet ábrázolja, nagyobb érdemeket tulajdonít Dimitrie Cantemir utódainak, az Óbirodalom képviselőinek: I. Tanovi-ceanu, R. Rosetti, Gh. Ghibnescu, AAC Sturdza, T. Grecianu E. Rizo-Rangab, N. Iorga, Sever de Zotta, IC Filitti, ArturGorovei, O. Lecca, T. Rscanu, Vladimir Ghica úr, C. Mano, George Florescu és mások, akik közül néhányat már jóval az Unió előtt érintettek, elhaladva Besszarábia nemessége és különösen néhány nea-muri bstináz által.

Különleges, az idő számára szükséges kutatást még nem végeztek, azonban a román Genealógiai Intézet tanterve, amelyet korábban a nyugati trilógia példája alapján készítettek, még mindig érezhető.

Néhány nemes faluban azonban több volt, akik a moldvai bojárok nemzetsége iránt is érdeklődtek. Moldva első Rsrit-ből származó genealogistája Costache Tufescu (1794-1846), akinek genealógiai érzéke 1830-1846 között kutatott és felhasználta őket tanulmányunkban Stefan Ciobanu kedves akadémikus jóvoltából. A bojárról Tufescu 1) 11 emlékezteti Eliade római futárát 1830. január 7-én azoknak a románoknak a körében, akik becsületet hoznak nemzetünkbe lvv-tura 0, becsületes jellemük és Sever de Zotta 2) sorozatuk révén: o Huru plasztográfiai krónikája és dokumentumai idejére. hamis a cionistákról, körültekintő fenntartással tették közzé egy jegyzetben, miszerint Hasdeu a Történeti Archívumban, bár legalizálták, a pro domo C. Tufescu genealogista helyessége figyelemre méltó, és az anyagilag érdektelen munka szeretete méltó megemlítést érdemel .

A múltban C. Sion pohárnok (18441856) kísérelte meg Moldova nemességének genealógiai szempontból történő leírását, a híres moldvai archondológiában (Iasi, 1892), teljes terjedelmében.

G. Bezviconi, C. Tufescu qi: Múltunkból, Nr. 17-20,1935, 6-20.

Revista Istoricil, 1927-1928.

HOZZÁJÁRULÁSOK A MOLDOVAI KATYAHÁZ TÖRTÉNETÉHEZ 7

pletyka és pletyka, amelyek közül sok más zseni sem volt idegen. A nagyszerûség, a romantika és a legtöbb szerzõ felületessége akadályozza a kutatásokat.

B. Petri-ceicu-Hasdeu (1838-1907) meg merte alaposabban tanulmányozni ezt a problémát, és Nicolae Stamati (1851-1923), a tehetséges filológus, C. Stamati lovas fia megkérdezett néhány rokon nemzetet.

De a moldvai nemesség múltjának legkiválóbb ismerője a Prut és a Dnyeszter között Pavel Gore (1875-1927) 1) volt, aki kutatásaihoz a hivatalos levéltárakat, valamint gazdag, nemzetségtani és heraldikai könyvtárát használta, most szétszórva. A sajnálatos lény elfogadható írásokat hagyott maga után, és a két jegyzetfüzetben, amelyek a szerencsét szórakoztatták, hogy megmentsék őket, egyetlen Orhei megyei és egy megyei nemesi családdal sem foglalkoztak. a Nemesi Képviselők Közgyűlésének archívumának személyes adatai nem szolgáltattak rendkívüli érdeklődésre számot tartó adatokat.

A Nemesi Képviselők Közgyűlésének archívumának egy részét a Chi0n6u Állami Levéltárban őrzik, ahol az összes személyes iratot (697) és az iratok egy részét átkutattam a Képviselők Közgyűlésének tevékenységével kapcsolatban. Hangsúlyozzuk a levéltár egy részét, mert benyújtása előtt (1923) a tartományi unoka utolsó helyettese, R. G. Doliwa-Dobrowolski átadta a családi iratokat mindazoknak, akiket érdekeltek az embereik. Kutattam az 1923-ig folytatott Genealógiai Könyvről is, amely a Besszarábiai Nemes Formák Szolidaritási Egyesületének része.

Az Állami Levéltárban akták hiányában, valamint a bojári kúriák családi levéltárainak nagy részének megsemmisítése után, különösen 1917-1920 és később között, a múlt 400-500 képviselőjénél kellett kutatnunk Besszarábiáról szóló irataikat és emlékeiket.

Ezért szeretnénk tisztelettel adózni mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a nehéz munkához, jámbor tisztelettel tisztelt édesanyám, Szófia Bezviconi (1876-1934), az elit és kulturált lélek emléke előtt, aki arra késztetett, hogy kutassam a múltat. Különösen neki köszönhető a munkám

1) G. Bezviconi, P. Gore, Múltunkból, Nr. 50, 1937.

8 A MOLDOVÁNI CIPŐKÖR PRUT ÉS NISTRU között

apa: szövetségesem, Gavriil A. Bezviconi (1860-1937), Besszarábia jeles vezetője, akin keresztül kapcsolatban állok ezzel a provinciával.

Az alábbi oldalakról megjelennek azok a drága munkatársak, akik egész tanulmányokkal hozzájárulnak családjuk, karoranoi kutatásához, de különösen az utókornak kell hálásnak lenni. Kötelességemnek tartom tiszteletemet munkám négy alapítójának és őszinte barátaimnak, akik már nincsenek az élők közepette: Melanie Grecianut, az Államlovag kedves unokahúgát; Victor Catargi, Kelet-Moldávia egyik utolsó lovagja; Alexandra Donici, a jeles genfi tudós és Dimitrie Hasnas, egy másik idõ régi rnoierje, a múlt szerelmének hordozói.

Együttműködőinknek köszönhetően olyan dokumentumok birtokába kerültünk, amelyekhez adott patinák hozzáadhatók a helyi elődök Insemariiból, de névlegesek is, amelyek a néhai I. Tanoviceanu túl nagy és ezért hiányos terve szerint készültek, és amelyeket a bukaresti Állami Levéltár iktatott, ahol kutattam őket.

Többek között rendelkezésünkre áll a Bizottság írógéppel írt aktáinak igen ritka példánya, amely a besszarábiai nemesség iratainak kivizsgálása érdekében működött 1821-ben, az orosz szenátus heraldikai osztályának örökletes jogainak megerősítésére. A besszarábiai bibliofil N.N.-től vettem. Tolmacevski (A. V. Novogorodtev tábornok archívumából, -I- 1912), valamint egy második és egy utolsó, teljesebb példány, 11 L. Brandza ügyvéd tulajdonában, Chisinduból. A kötet címe:

Kivonat a Cr. Ii GenealogiceNobilimii felülvizsgálatáról, amely a Besszarábiában 1821-ben létező különbizottság határozatai nyomán készült a nemesi cím bizonyítékainak kivizsgálására.

Ennek a kötetnek több száz oldala van, ebből 200 fő oldalt mutatunk be alább, szövegesen, felhasználva őket tanulmányunk alapjául. Hosszú levelezés következik a különböző osztályok között, 1821-1841 között. A példányokat eredetileg a Heraldikai Osztály vezetői nyomtatják.

Ami a dokumentumokat illeti, azok teljes egészében orosz nyelvre vannak lefordítva, a rate () nyelv kusza és sok hibával, különösen a tulajdonnevek megfejtésével. Valójában láthatjuk az eredetik, a máskori moldvai tettek archaikus nyelvét, Cuchirilicában írva. Javítottam néhány hibát, másokat a verseny után publikáltam.

HOZZÁJÁRULÁSOK A MOLDOVAI KANHÁZ TÖRTÉNETÉHEZ

eredeti, mert így a regionális kutatók sikeresebben tudják majd felhasználni az anyagot.

Ezekben a körülmények között a csatolt dokumentumok a nyelv szempontjából veszítenek, az Ing az értékek háttere szempontjából nem csökken. Tulajdonképpen összehasonlítottam ezeket a dokumentumokat az eredetiek szerint L. Boga által a Chiinu Állami Levéltár Basa-rabene Dokumentumok gyűjteményében részben közzétett dokumentumokkal. Kérünk azonban mindazokat, akik pótolják az elkerülhetetlen hiányosságokat egy ilyen fárasztó és aprólékos munkában, azonnal közöljék velük, valamint bármilyen kommentárral.