Nyaki porckorongsérv

  • A Discussion: Cervical Disc Herniation oldal javaslatokat vagy forrásdokumentumokat tartalmazhat. A Wikimedica fejlesztésével kapcsolatos segítségért lásd: Wikimedica: Súgó.

A csigolyaközi porckorong porcos szerkezet, amely három komponensből áll: egy belső mag pulposusból, egy külső szálas gyűrűből és csigolya porclemezekből, amelyek a korongokat a szomszédos csigolyákhoz rögzítik. A herniált lemezek akkor fordulnak elő, amikor a nucleus pulposus egy része vagy egésze beszivárog a szálas gyűrűn. Ez a folyamat akutan vagy krónikusabban is bekövetkezhet. [1]

Összegzés

  • 1 Epidemiológia
  • 2 Etiológiák
  • 3 Kórélettan
  • 4 Klinikai bemutatás
    • 4.1 Kérdőív
    • 4.2 Klinikai vizsgálat
  • 5 Paraklinikai vizsgálatok
    • 5.1 Laboratórium
    • 5.2 Radiográfia
    • 5.3 Cervicalis CT-vizsgálat
    • 5.4 Mágneses rezonancia képalkotás
    • 5.5 Elektrodiagnosztikai vizsgálatok
  • 6 Differenciáldiagnózis
  • 7 Kezelés
    • 7.1 Konzervatív megközelítés
      • 7.1.1 Farmakoterápia
      • 7.1.2 Intervenciós kezelések
    • 7.2 Sebészeti kezelések
  • 8 Bonyodalmak
  • 9 Evolúció
  • 10 Hivatkozások

1 Epidemiológia [szerkesztés | w]

A nyaki porckorongsérv prevalenciája az életkorral nő a férfiaknál és a nőknél, és gyakoribb 30 és 50 év között. A nőknél gyakrabban fordul elő, az esetek több mint 60% -át teszi ki. Mindkét nem esetében a betegeket általában 51 és 60 év közötti korosztályban diagnosztizálják. [2] [3] [1]

2 Etiológiák [szerkesztés | w]

Krónikus sérvek akkor fordulnak elő, amikor a csigolyaközi porckorong elfajul és kiszárad a természetes öregedési folyamat részeként; ez általában alattomos vagy fokozatosan jelentkező tüneteket eredményez, amelyek általában kevésbé súlyosak. Ezzel szemben az akut sérvek általában traumák következményei, amelyek a pulpos nucleus extrudálását eredményezik a rostos gyűrű gyűrűjében. Ez a sérülés általában a krónikus sérvekhez képest súlyosabb tünetek hirtelen megjelenéséhez vezet. [4] [1]

3 Kórélettan [szerkesztés | w]

A herniated lemezek patofiziológiája feltehetően az ideg mechanikai kompressziójának kombinációja a nucleus pulposus kidudorodásával és a gyulladásos citokinek helyi növekedésével. A nyomóerők változó mértékű mikrovaszkuláris károsodást okozhatnak, amely a vénás áramlás elzáródását okozó enyhe kompressziótól, amely torlódást és ödémát okozhat, egészen a súlyos kompresszióig, ami artériás ischaemiát eredményezhet. A herniált lemezek és a gerincvelői idegek irritációja gyulladásos citokinek termelését indukálhatja, amelyek közé tartozhatnak: interleukin (IL) -1 és IL-6, P anyag, bradikinin, alfa tumor nekrózis faktor és prosztaglandinok. Összefüggés lehet az ideggyökér nyújtása és a tünetek szaporodása között is. A nyaki ideg pályája, amikor kilép az idegi foramenből, hajlamos a nyújtásra, amelyet a sérv korongjának összenyomása kombinál. Ez az elrendezés részben megmagyarázhatja, hogy egyes betegek miért szenvednek fájdalomcsillapítást karrablással, ami feltehetően csökkenti az idegrendszer megterhelését. [5] [6] [1]

A sérvek nagyobb valószínűséggel fordulnak elő posterolaterálisan, ahol a rostos gyűrű vékonyabb, és hiányzik a hátsó hosszanti szalag szerkezeti alátámasztása. A sérvnek a nyaki ideggyökhöz való közelsége miatt a sérv, amely a nyaki gyökeret kilépéskor összenyomja, radiculopathiához vezethet a kapcsolódó dermatomában. [7] [1]

4 Klinikai bemutatás [szerkesztés | w]

4.1 Kérdőív [szerkesztés | w]

A herniált méhnyakkorongok leggyakrabban a C5-C6 és C6-C7 közötti ízületek korongjaiban fordulnak elő. Ez viszont tüneteket okoz a C6, illetve a C7 területén. E betegek kórtörténetének tartalmaznia kell a fő panasz leírását, a tünetek megjelenését, enyhítő és súlyosbító tényezőket, a radikuláris tünetek jelenlétét vagy hiányát, valamint az esetleges korábbi kezelést. A leggyakoribb szubjektív panaszok az axiális nyaki fájdalom, amely az ipsilaterális felső végtag fájdalmával jár, vagy paresztézia a társult dermatóma eloszlásában. [1]

Tipikus tünet a nyaki sérv helyétől függően Ideggyök Dermatoma érintettség C2C3, C4C5C6C7C8T1
Szem- vagy fülfájás, fejfájás.
Nyaki hullámfájdalom, érzékenység a trapézizomban, izomgörcsök
A nyak, a váll és a lapocka fájdalma. Oldalsó kar paresztézia
A nyak, a váll és a lapocka fájdalma. Az oldalsó alkar, az oldalsó kéz, valamint az első és a második ujj paresztéziája.
A nyak és a váll fájdalma. A hátsó alkar és a harmadik ujj paresztéziája.
A nyak és a váll fájdalma. A medialis alkar, a medialis kéz, valamint a negyedik és ötödik ujj paresztéziája.
A nyak és a váll fájdalma. A medialis alkar paresztéziája.

wikimedica

A nyaki fájdalom értékelésének részeként fontos meghatározni bizonyos vörös zászlókat, amelyek a gyulladásos állapotok, rosszindulatú daganatok vagy fertőzés jellemzői lehetnek. [8]

Ezek a következők: [1]:

  • Láz, hidegrázás
  • Éjjeli izzadás
  • Megmagyarázhatatlan fogyás
  • A gyulladásos ízületi gyulladás, rosszindulatú daganatok, szisztémás fertőzések, tuberkulózis, HIV, immunszuppresszió vagy kábítószer-használat története
  • Állandó fájdalom
  • Helyi érzékenység egy csigolyatesten tapintással
  • Cervicalis lymphadenopathia

4.2 Klinikai vizsgálat [szerkesztés] w]

A klinikusnak fel kell mérnie a beteg mozgási tartományát, mivel ez jelezheti a fájdalom és a degeneráció súlyosságát. Alapos neurológiai vizsgálat szükséges az érzékszervi zavarok, a motoros gyengeség és az ínreflexekben fellépő mély rendellenességek felméréséhez. Különös figyelmet kell fordítani a gerincvelő diszfunkciójának bármilyen jelére is. [1]

Az izolált idegkárosodás tipikus jelei a nyaki gerincben lévő herniált lemez kompresszióját követően [1] Ideggyök Myotome károsodás Reflex károsodás Mások C2C3, C4C5C6C7C8T1
A myotóm nem érintett Nem befolyásolja a reflexet A rheumatoid arthritis vagy az atlantoaxiális instabilitás története
A myotóm nem érintett Nem befolyásolja a reflexet Az oldalsó nyakhajlítók lehetséges gyengesége
Az elsődleges érintett mozgások közé tartozik a vállrablás és a könyökhajlítás. Megfigyelheti a váll hajlításával, külső forgatásával és az alkar szupinációjával járó gyengeséget is. Bicipital reflex, a brachioradiális reflex csökkent.
Az érintett elsődleges mozgások közé tartozik a könyök meghajlítása és a csukló meghosszabbítása. Megfigyelheti a gyengeséget vállrablással, külső forgatással, az alkar szupinációjával és pronációjával is. Bicipital reflex, a brachioradiális reflex csökkent.
Az érintett elsődleges mozgások közé tartozik a könyök meghosszabbítása és a csukló hajlítása. Csökkent tricepsz reflex.
Gyengeség az ujjak hajlításakor, a fogás erősségének csökkenése és a hüvelykujj meghosszabbítása. Nem befolyásolja a reflexet
Az ujjak gyenge elrablása és összeadása. [7] [1] Nem befolyásolja a reflexet

  • A Spurling-teszt segíthet az akut radiculopathia diagnosztizálásában. Ezt a tesztet teljes nyaki kiterjesztéssel, a fájdalom ipsilaterális forgatásával kombinálva végzik, miközben a fej axiális összenyomását végzik a nyaki gerincen. Ez szűkíti a keresztirányú forameneket, és reprodukálhatja a radiculopathia tüneteit.
  • Hoffman-teszt és Lhermitte-jel felhasználható a gerincvelő kompressziójának és a myelopathia jelenlétének felmérésére.
    • A Hoffmann-tesztet a disztális középső ujj kényszerű hajlításának hirtelen felszabadításával reprodukáljuk (mozgás a 3. ujj disztális falán), és pozitív jel lép fel, amikor a hüvelykujj hajlítás és összeadás történik.
    • Lhermitte jele a beteg nyakának passzív hajlításával történik, ami elektromos érzést eredményezhet a gerinc mentén és a végtagokig.

5 Paraklinikai vizsgálat [szerkesztés] w]

A legtöbb akut gerincvelő sérülés vagy sérv az első négy hétben minden beavatkozás nélkül megszűnik. A képalkotás ez idő alatt történő használata általában nem ajánlott, mivel ezen esetek kezelése általában nem változik.

A képalkotás ebben az időszakban ajánlott potenciálisan súlyos patológia klinikai gyanúja vagy neurológiai kompromisszum esetén. Ezen túlmenően azok a betegek, akik 4-6 hét elteltével nem reagálnak a konzervatív terápiára, további értékelést érdemelnek. [10] Ezenkívül azok a betegek indokolhatják a további vizsgálatot, akiknél a fent felsorolt ​​vörös zászló tünetek jelentkeznek. A további vizsgálatokat a következő szakaszokban mutatjuk be [1] .

5.1 Laboratórium [szerkesztés | w]

  • Az eritrocita ülepedési sebessége és a C-reaktív fehérje:
    • Ezek olyan gyulladásos markerek, amelyeket krónikus gyulladásos betegség (rheumatoid arthritis, reumás polymyalgia, szeronegatív spondyloarthropathia) gyanúja esetén kell megszerezni. Ezek szintén hasznosak lehetnek, ha fertőző etiológiát gyanítanak. [1]
  • Teljes vérkép (FSC) differenciálművel
    • Hasznos fertőzés vagy rosszindulatú daganat gyanúja esetén. [1]

5.2 Radiográfia [szerkesztés | w]

Az első teszt, amelyet általában elvégeznek, és amely a legtöbb klinikán és járóbeteg-osztályon nagyon hozzáférhető. Három nézet (AP, oldalsó és ferde) lehetővé teszi a gerinc általános beállításának, valamint a degeneratív vagy spondylotikus változások jelenlétének felmérését. Ezek kiegészíthetők hajlítási és kiterjesztési nézetekkel, valamint oldalnézetekkel az instabilitás jelenlétének felmérése érdekében. Ha a képalkotás akut törést mutat, ez további vizsgálatot igényel számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás segítségével. Ha probléma van az atlantoaxiális instabilitással, a nyitott száj (odontoid) látása segíthet a diagnózisban. [1]

5.3 Méhnyak CT-vizsgálat [szerkesztés | w]

Ez a képalkotás a legérzékenyebb vizsgálat a gerinc csontos szerkezeteinek vizsgálatára. Meszes porckorongsérveket vagy bármilyen alattomos folyamatot is bemutathat, amely csontvesztéshez vagy pusztuláshoz vezethet. Azoknál a betegeknél, akik másképpen nem vagy nem alkalmasak MRI-re, komputertomográfiai mielográfia alkalmazható alternatívaként a herniált lemez megjelenítésére. [1]

5.4 Mágneses rezonancia képalkotás [szerkesztés | w]

Az előnyben részesített képalkotási mód és a legérzékenyebb vizsgálat a herniált lemez megjelenítésére, mivel képes bemutatni a foramenből kilépő lágyrész-struktúrákat és idegeket [1] .

5.5 Elektrodiagnosztikai vizsgálatok [szerkesztés] w]

Elektrodiagnosztikai teszt (elektromiográfia és idegvezetési vizsgálatok) lehet választható olyan betegeknél, akiknek egyértelmű tünetei vannak vagy képalkotási eredmények utalnak perifériás mononeuropathia jelenlétére. A nyaki radikulopátia elektrodiagnosztikai vizsgálatokkal történő kimutatásának érzékenysége 50 és 71% között mozog. [11] [1]

6 Differenciáldiagnózis [szerkesztés | w]

A differenciáldiagnózisok [1]:

  • brachialis plexopathia
  • degeneratív nyaki spondylosis
  • izomfáradtság
  • Plébánia-Turner szindróma
  • nyaki radikulopátia
  • váll tendinopathia.

7 Feldolgozás [szerkesztés | w]

7.1 Konzervatív megközelítés [szerkesztés] w]

A herniált porckorong után másodlagos akut nyaki radikulopathiákat általában nem műtéti kezelésekkel kezelik, mivel a betegek többsége (75-90%) idővel javul. A használható módok a következők: [4] [5] [12] [1]

7.1.1 Farmakoterápia [szerkesztés | w]

Nincs bizonyíték a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) hatékonyságára a méhnyak radikulopátia kezelésében. Ezeket azonban gyakran használják, és előnyösek lehetnek egyes betegek számára. A COX-1 inhibitorok alkalmazása a COX-2 inhibitorokhoz képest nem változtatja meg a fájdalomcsillapító hatást, de a COX-2 inhibitorok alkalmazása a gyomor-bélrendszeri toxicitás csökkenéséhez vezethet.

A klinikusok rövid ideig szteroid gyulladáscsökkentőket (általában prednizon formájában) mérlegelhetnek súlyos akut fájdalom esetén. Tipikus adagolási rend a napi 60-80 mg prednizon öt napig, amelyet ezután a következő 5–14 nap alatt fokozatosan csökkenthet. Egy másik kezelés magában foglalja a metilprednizolon előre csomagolt kúpos adagját, amely 24 mg-ról 0 mg-ra csökken 7 nap alatt.

Az opioidokat általában kerülik, mert nincs bizonyíték a használatuk alátámasztására, és magasabb a mellékhatásuk.

Ha az izomgörcsök jelentősek, érdemes izomlazítót adni egy rövid időre. Például a ciklobenzaprin egy lehetőség 5-10 mg PO HS PRN dózisban.

Antidepresszánsokat (amitriptilin) ​​és görcsoldókat (gabapentin és pregabalin) alkalmaztak neuropátiás fájdalom kezelésére, és mérsékelt fájdalomcsillapító hatást fejthetnek ki.

7.1.2 Intervenciós kezelések w]

A gerinc szteroid injekciói a műtét gyakori alternatívája. A perineurális injekciók (transzlamináris és transzforaminalis epidurálisok, szelektív ideggyök blokkok) olyan lehetőségek, amelyeket MRI kórosan megerősít. Ezeket az eljárásokat radiológiai ellenőrzés alatt kell végrehajtani. [12] Az elmúlt években széles körben alkalmaztak neuromodulációs technikákat a porckorongsérvektől másodlagos radikuláris fájdalom kezelésére. [15] Ezek a neuromodulációs technikák főleg a gerincvelőt stimuláló eszközökből állnak [16] és az intrathecalis fájdalomszivattyút. [17] A műtétre nem jelentkező betegek számára ezek az eszközök hatékony, minimálisan invazív kezelési lehetőségeket kínálnak. [1]

7.2 Sebészeti kezelések [szerkesztés | w]

A műtét indikációi közé tartozik a súlyos vagy progresszív neurológiai kompromisszum és a nem operatív intézkedésekre nem megfelelő súlyos fájdalom. A patológia alapján számos technikát írnak le. A aranystandard továbbra is az elülső nyaki diszkektómia fúzióval, mert lehetővé teszi a patológia kiküszöbölését és az ismétlődő idegi kompresszió megelőzését fúzióval. A hátsó laminoforaminotómiát fontolóra lehet venni anterolaterális sérvben szenvedő betegeknél. A korong teljes cseréje kialakulóban lévő kezelési mód, ahol az indikációk továbbra is ellentmondásosak. [5] [1]

8 Bonyodalmak [szerkesztés | w]

  • Leírás: Ez a szakasz a betegség lehetséges szövődményeit tárgyalja a valószínűség szerint rangsorolva. Minden szövődményt meg kell adni a sablon segítségével Bonyodalom. Ha lehetséges, kérjük, adja meg a szövődmények gyakoriságát.
  • Formátum: Felsorolással ellátott lista
  • Szemantikus címkék:Bonyodalom

9 Evolúció [szerkesztés | w]

A porckorongsérv okozta fájdalom, mozgáskorlátozás és radiculopathia a betegek többségénél általában hat héten belül önmagában megszűnik; ez az extrudált lemezanyag enzimatikus felszívódásának vagy fagocitózisának köszönhető. Előfordulhat változás az extrudált anyag hidratálásában vagy a helyi ödéma csökkenése, ami a fájdalom csökkenését és a funkció helyreállítását eredményezi.

A betegek körülbelül egyharmadában a tünetek a nem operatív beavatkozás ellenére is állandóak maradnak. Ha a tünetek hat hétnél tovább tartanak, kevésbé valószínű, hogy a tünetek műtét nélkül javulnak.