végső elhízás

Dokumentumok

Túlsúlyos és elhízott fiatalok fizikai aktivitása és fitnesze

túlsúly vagy elhízás. Az elhízás bebizonyosodott, hogy hátrányosan befolyásolja a fizikai teljesítőképességet olyan tevékenységekben, amelyek vízszintes gyorsulást vagy függőleges súlyemelést igényelnek, de ezeknek az elhízott alanyoknak nagyobb volt a statikus kitartásuk, mint a normál testsúlyú társaiknak. Az elhízott vagy túlsúlyos fiatalok kevésbé vettek részt saját maguk által bejelentett sportokban és nagy intenzitású fizikai tevékenységekben, mint normál testsúlyú társaik, de szabadidejükben azonos mértékű fizikai aktivitást jelentettek. A túlsúlyos és elhízott fiataloknak változói voltak

a fizikai aktivitással kapcsolatos kevésbé kedvező pszichológiai tevékenységek, mint normális testsúlyú társaik, azonban a pszichológiai összefüggésekből a fizikai aktivitásra való

a túlsúly szintjétől függetlenül. A mérsékelt étrendi korlátozás hatékonyságát pszichológiai aktivitással és pszichológiai támogatással kombinálva értékelő három vizsgálatból arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ilyen program sikeres az elhízott nők testösszetételének, fitneszének és aktivitási szintjének javításában a kezelés során. Másfél évvel a kezdeti kezelés után e fiatalok kétharmada még mindig több mint 10% -kal volt túlsúlyos, mint a kezdeti kezelés előtt. De a hosszú 10 hónapos kezelési periódus és a kezelõcsoport intenzív támogatása ellenére a fizikai aktivitás nemességét nem sikerült nagy változásokkal és idõtartammal elérni. Kimutatták azt is, hogy mind a megfelelő fizikai aktivitás, mind az alacsony zsírbevitel meghatározhatja a súlycsökkenést a kezelés után közép- és hosszú távon, és hogy az egészséges magatartás nem képes kompenzálni az egészségtelen magatartást. Végül egy kísérleti tanulmány kimutatta, hogy a kezelés utáni telefonos és e-mailes kapcsolatfelvétel 5 hónapos időszakon keresztül jótékony hatással lehet a fogyás és (a) aktivált viselkedés fenntartására a kezelés után.

1.1. Fejezet Általános bevezetés és szakdolgozati terv

1.2 A gyermekek túlsúlyának és elhízásának meghatározása és mérése i

Az elhízást a zsírszövet feleslegének vagy a zsírtömeg feleslegének olyan állapotaként definiálják, amely befolyásolhatja az egészséget. A túlsúly egyszerűen egy testmagasság túlsúlya egy adott magasságban, a súly összetételétől függetlenül. A túlsúly lehet extra vagy gyenge zsírszövet eredménye. E meghatározások ellenére az elhízást gyakran a zsírszövet közvetlen mérése nélkül alkalmazzák, a túlsúlyt pedig általában az elhízás vagy a mérsékelt elhízás kockázatának leírására használják.

Mivel az elhízás definíció szerint a testzsír feleslege, ideális esetben a testzsír mértéke alapján kell meghatározni. A testzsír különböző módon határozható meg. Egészen pontos laboratóriumi technikák közé tartozik a densitometria (BodPod), (DEXA), az izotóp hígítás. Ezek a módszerek azonban kifinomult berendezéseket és összetett technikákat igényelnek, amelyek drágák, technikai szempontból nehezen alkalmazhatók a gyermekek számára, és sok klinikai környezetben és a területen nem állnak rendelkezésre. A sok időt nem igénylő testösszetétel becslésének egyszerű módszere a bioelektromos impedancia (BIA) elemzés. A BIA azon az elven alapul, hogy a zsírtömeg jobban vezeti az áramot, mint a zsírtömeg, mert elsősorban elektrolit-oldat. Az impedancia mérésből kiindulva a teljes testvíz lehet

becslés. A BIA érvényes módszer a serdülők testösszetételének becslésére. A terepi körülmények között gyakran alkalmazott másik módszer a bőrredő vastagságának mérése. A több helyzetben készült bőrredő vastagságának iránytűvel történő megmérése becslést ad a bőr alatti zsír mennyiségéről, amely jelentősen korrelál az összes testzsír más módszerekkel felismert mennyiségével.

A gyermekek és serdülők elhízásának becslésére a leggyakrabban alkalmazott módszer az

Testtömeg-index (BMI), amelyet kilogrammban kifejezett tömegként számolnak a méter magasságának négyzetével. Az alapfeltevés az, hogy bármelyik fajta n

világi hajlamok. A gyermekek vagy serdülők normál testsúly szerinti besorolásával vitatható kérdés a túlsúly vagy az elhízás elosztási funkciók alapján történő kérdése. Nincsenek objektív kritériumok annak eldöntésére, hogy melyik disztribúciós függvényt használja. Különböző mérési pontokat használtak a gyermekek túlsúlyának vagy az elhízásnak a meghatározására, és a P85-et és a P95-et használták a leggyakrabban. De a P85 és a P95 lényegében nem érvényesebb, mint a P90, P91, P97, P98 vagy P99. Az eloszlási függvénytől függetlenül a mérési pont kritizálható

önkényes és az egészséggel kapcsolatos eredmények figyelembevétele nélkül határozható meg. A mortalitási index jósolja a krónikus betegségek morbiditását vagy korai halálozását. a

A mérési pontok százalékos arányát az IMB terjesztési pontjaként kell meghatározni, ahol az elhízás egészségügyi kockázata meredeken növekszik. Klinikai szempontból az elhízással járó jelentős morbiditás gyermekeknél és serdülőknél nem gyakori. Ezért annak valószínűsége, hogy az elhízás felnőttkorban is fennmarad, és a gyermekkori elhízás megjelenését követő felnőttkori morbiditás és halálozás kockázata a legjobb kritérium a gyermekkori és serdülőkori BMI klinikai érvényességének megítélésére. A közelmúltban a Nemzetközi Elhízás Munkacsoport a túlsúly és az elhízás nemzetközi meghatározását javasolta, amely átlagosan hat ország elosztási funkciójából származik, ami 18 évesen 25 és 30 kg/m2 testtömeg-indexnek felel meg. Ezeket az elosztási funkciókat azért választottuk, mert jól elfogadottak a túlsúly és az elhízás mértékeként a felnőtteknél, és a 18 évesek határként funkcionálnak a gyermekkor/serdülőkor és felnőttkor között. Ez az új ab